Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Nézd fenn az égen, hogy ragyognak a csillagok,
Hullanak könnyeim tudod, hogy fáj nagyon
Ha itt lenél kérdeznéd mi bajom,
Csak annyit mondanék hiányzol nagyon!!
"Mink már összetanultunk" - mondta az öreg, de a fiúk emögött azt is érezték, hogy ők nemcsak tanultak, de tudnak is! Nemcsak néznek, de látnak is, nemcsak hallanak, de értenek is, nemcsak tapintanak, de fognak is, és egész kibontakozó egyéniségük tele van a valóság és a természet szeretetével. Megnőttek, megerősödtek, és most már nemcsak elfogadják, de kívánják is a valóság múlhatatlan, kemény ragyogását.
Minden gyermek a maga sajátos küldetésével születik a világra,némelyik hogy beragyogja napjainkat,némelyik hogy próbára tegye türelmünket,némelyik hogy célt adjon életünknek és némelyik hogy gondoskodjon rólunk...igy van mikor világra jönnek, a gyermekek mindent megváltoztatnak, különösen ha senki nem hivta őket.
Szabadok voltunk. Céltalanul elindultunk valamerre. Gyönyörű őszi nap ígérkezett, olyan, amikor a falevelek az arany minden árnyalatában ragyognak a napfényben. Kettesben voltunk végre. Megbeszélhettük volna a legfontosabb titkainkat, de nem tettük. Mindenféléről beszélgettünk. Minden másról. Amilyen bizarr mederben folyt az életünk, próbáltunk olyasmiről beszélgetni, ami mindkettőnk számára normálisnak tűnt. Egy teljes nap kettesben, a világ gondjai nélkül - ez volt mindenünk, és nem akartuk elpazarolni.
1 csók nem nagy eset

2 csók már veszélyesebb

3-nál a szemem ragyog

4 után a tiéd vagyok

5 után már együtt vagyunk
Hátán ülve elrepülnek gondjaid,

Hátán ülve szívfájdalmad megszökik,

Hátán ülve magányod elvándorol,

Hátán ülve végre érzed: valakihez tartozol!

Hátán ülve a szabadság szárnya hív,

Hátán ülve boldogsággal telik meg minden szív,

Hátán ülve felragyog az azúr ég,

Hátán ülve megérted, hogy a világ csak Velük szép!
Te vagy a Nap, aki miatt gyorsan elillan a hajnal.
Te vagy a virágokon a harmat, ragyogsz, mint egy csillag.
Te vagy a langyos szellő, mely cirógat, simogat lágyan.
Te vagy a Nyári eső, amely oltja tikkasztó szomjam.
Van egy apró, elvarázsolt, külön kis világ. Ami csak a tiéd és csak az enyém; a miénk… a kettőnké… közös.
Csak te érted, és csak én értem, csak mi. Ketten. Más senki ezen a földön.
Saját Napunk – a szeretetünk – ragyogja be, saját csillagaink – a mosolyaink – díszítik az egét. A Hold, mely éjszaka világít a bizalom kettőnk között.
A levegő, mely nélkül meghalnánk – a tudat, hogy létezel nekem és hogy létezem neked. A víz, mely életben tart: a sok kedves szó, melyekkel egymáshoz szólunk.
Mindezek együttesen táplálnak minket, és bennünk egy érzést: barátok vagyunk mindörökké!
Csillagként ragyog szemednek bogara,
Napként melegít szemednek sugara.
Most nem szólnak a csillagok, a messzeség most nem ragyog, s a közelség csak úgy segít, ha érzed, hogy megérint.
Most nem szólnak a csillagok, az árnyékok most túl nagyok, az antennákról víz csorog, felhők, ne sírjatok!
Míg a távolság az ablakát bezárja, míg az éjszaka az új nap fényét várja,
Nézünk egymásra, és válaszolni nem tudok, és nincsenek jó kérdések, és nem szólnak a csillagok.



 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló