Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Van, hogy pont abban a pillanatban sikerül valami, amikor végleg feladod!
Én és ő,ő és én,nem túl hosszú de tökéletes minden pillanat amit vele tölthetek!!!
A Magány az a barát aki kéretlenül hozzád szegődik, az egyetlen aki mindig megtalál ha nem kéred akkor is. Nem tudni ő ragaszkodik- e jobban hozzád, vagy csak te nem tudod elengedni. A magány az a barát, aki felidézi a szép emlékeket, boldog pillanatokat, s nem engedi elfeledni azokat.. Fájdalmas a jelenléte, de élhetsz nélküle??
Ha van valami amit megbánhatsz életed során, az az ha nem használsz ki minden percet arra, hogy boldog légy...teljesen mindegy mitől, lehetsz attól, hogy rájössz arra te is tetszel annak a helyes srácnak aki neked nagyon bejön, valóra válik egy álmod, táncolsz az esőben, örömödben sírsz, érzed, hogy csak a tiéd a pillanat, érzed, hogy szeretnek és még sorolhatnám... mert, mert a boldogságnak rengeteg árnyalata van, azért mert mindenki ugyanazt akarja, mégis mindenkinek más a fontos...nem mindenki tudja először, hogy neki mi az, de ha te már rájöttél, szerencsés vagy, és soha ne hagyd elveszni...
Hozzád, de szívesen repülnék ó, hogy csókolnálak lázas hévvel
Ölelő karjaid bilincsében, szép szemeid tekintetével.
Édes csókot ígérnek ajkaid, ajkamra ízesen tapadnak.
Ó, mennyire várok, a pillanatra vágyom, magamhoz vonjalak.
Nagy lett a csend, mintha az öregember megállította volna a pillanatot. Megállította volna a szétvillódzó gondolatokat, s azokat is leültette volna a tűz mellé, hallgatni s azzal foglalkozni, ami van, hogy milyen szépen is együtt van most e három ember. Mellettük alszik a hűség, a levegőben a csend, s a szívükben a béke.
És összemosolygott a két ember. A nyurga diák Pestről s az öreg csősz a nádak és vizek országából. És ebben a pillanatban elsüllyedt a múlt, a nagy korkülönbség, a megjárt utak, az iskola és rokonság, bizonyítvány és ajándék szivar, csak az ősi táj maradt meg s a zsákmányszerző, egyformán érző ember.
Jelen pillanatban ezek már elmúlt dolgok, mint egy elrepült, meggondolatlan pillanat.
És bukik alá a nap, maga alá temeti a pillanatokat, visszahányva viszont a szenvedést, kacagva rajtam, hogy megint nekem kell kibogoznom a csomókat, elsimítanom a hegyeket, felfogni a végtelent, megérteni a reménytelent?de megértem, valami felfoghatatlan akarja így, talán ezzel tanítva az életnek egy szeletére, vagy a jövőre figyelmeztetve, ne hajtsam a hajthatatlant, ne verjem korbáccsal az ártatlant. Dolgozzak magamnak, egyetlen boldogságom a becsületem legyen? Mozdulni nincs motivációm, a jóból nem kaphatok soha, csak kóstolót, a tányért elmarják előlem, a mennybe csak bekacsintani tudok, a kulcsát soha meg nem lelem.
Tudom milyen érzés olyan kicsinek és jelentéktelennek érezni magad amennyire csak egy ember lehet. Hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor készítesz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardoney-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végig gondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot és hogy az ördögbe gondolhattad egyetlen röpke pillanatig, hogy boldog voltál. És néha még arról is meggyőzöd magad, hogy egyszer csak észhez tér és becsönget hozzád. És ezek után bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved. És a lelked apró darabjai lassan helyreállnak. És a zavaros idők, azok az esztendők amik így elvesztek, lassan kezdenek elmosódni.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló