Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Szívem dobban,
Lelkem fáj,
Nem vagy itt mellettem,
Drága kis lovacskám,
Lehet, hogy elmentél,
Én örökre szeretlek,
Nálam jobban,
Senki sem szerethetett.
Miattad sírok
Minden percben,
Gyere vissza hozzám,
Csak ennyit kérhetek.
Néha úgy érzem, összedől gondosan felépített világom,
De az utolsó percben jön valaki aki ezt nem engedi.
És amikor ez a személy elmegy csak az űr marad utána.
Se világom, se hitem már semmim sem maradt...
Ha Te úgy érzed, Téged Isten segít úgy, ahogy engem Laci, jól hiszed. A Te hited, a Te lelki szükségleted! Senki nem veheti el Tőled! De, ha megkérdezel bárkit, hogy lehet, hogy a halott férjét látja, Tőle kér és kap segítséget, melegséget, szeretetet, ne csodálkozz, ha visszakérdez: hogy lehet az, hogy Téged Isten segít és vezet az utadon, vagy épp megver, mert csúnyán beszéltél? Csupán azt merem kijelenteni én tudom, van ott az Univerzumban Valaki, aki, ha szükséged van rá és kéred, segít az utadon. Mindegy, hogy ezt a kérést hogy juttatod el Hozzá, szavakkal, vagy gondolatokkal, egy a lényeg. Akard, amit kérsz, különben hiába minden. Mert a szabad AKARATOD az életed minden egyes percében a Tiéd. Befolyásolni befolyásolhatnak emberek, a környezeted, de a DÖNTÉS a Te kezedben van!

pedig, akit nevezhetsz Istennek, Teremtőnek, Angyalnak, vagy Lelki társadnak, csak segíteni fog a jó döntés meghozatalában. De ehhez figyelned kell Őt, aki Veled, Benned él!
Boldogan mentem a ködben, és ezt gondoltam: végre! Végre egyszer lehet cél és irány nélkül haladni néhány lépést e civilizált életben is, mely máskülönben amúgy is aggasztóan célirányos. Végre néhány perc, egy nagyváros életében, mikor ismeretlen erő felold mindent, ami anyagszerű, s a város átadja magát e különös játéknak, mely kissé félelmes és veszélyes is. Túl szabályosan élünk. Az embereket meg kell tanítani arra, hogy merjék szeretni és vállalni a veszélyt és a rendkívülit. Néhány veszélyes lépés a ködben különb érzést ad, mint ezer és ezer biztos, céltudatos lépés a napvilágban. Ilyen pillanatokban, mikor senkivel nem lehet találkozni az utcán, mert az emberek elvesztették a ködsapka alatt személyiségük ismertetőjeleit, végre találkozunk önmagunkkal.
Elveszek ebben a boldog, nyugodt percben,
Mikor két szív doboghat egyetlen testben.
S ha kihagyna szívem egy apró ütemet,
Érintésed betölti ezt a szünetet.
Téved, aki azt hiszi, hogy az előjáték a szex előtti pár perc simogatásban rejlik. Előjáték az egész közös élet. Minden együtt töltött perc meghatározza, hogy milyen lesz a szeretkezés. Ahogy egymásra néztek, amit egymásnak jelentetek. Amennyire feltudtok nézni egymásra. Ahogy együtt pucoljátok a krumplit az ebédhez, és a férfi átöleli a nőt, miközben ő keveri az ételt a tűzhelyen és belecsókol a nyakába. És nem tudnak elmenni egymás mellett, hogy meg nem érintenék egymást és még a kapuból is vissza rohannak egy utolsó csókért: ez az előjáték.
Lompos, aljas, tisztátalan életmódból nem lehet másodpercekre kirándulni a legmagasabb rendű emberi erőfeszítés, az alkotó szellemi munka porondjára. Az életmód, az egyszerű és mindennapos magatartás az életben, a táplálkozás, a környezet, a napirend, mindez megszabja egy vers vagy egy tanulmány minőségét is. Nem beszélgethetsz délután öttől fél hatig Istennel, ha éjjel és napközben úgy éltél, mint egy disznó.
Lovam lába halkan csendben
Tipeg topog fű se rezzen,
Szépen lassan andalog
Táncol mint az angyalok,

Nesszenések madárdallam
Ág reccsen a friss avarban,
Lovam ugrik elszalad
Elröpít egy perc alatt,

Vágtass vágtass sebesen
Repíts át a kék egen,
Sörényedbe kapaszkodva
Ráugrunk a csillagokra,

Nyereg nélkül szőrén ülök
Úgy pörög, hogy elszédülök,
Felhők között nem is látom
Hová viszel jóbarátom,

Napkorong az úticél
Oda engem ne vigyél,
Megéget az minket nyomban
És az álom lángra lobban,

Menjünk inkább le a Földre
Harmatos friss legelőre,
Fűbe fekszem álmodom
Enyém vagy szép táltosom.
Azt kérdezed, mit sportolok,
Azt mondom, hogy lovagolok.

Azt feleled, ez nem egy sport.
Azt feleled, ez könnyű.
Azt feleled, ehhez nem kell tehetség.
...
Azt feleled, csak ülök a nyeregben.
Azt feleled, hogy nem vagyok sportoló.
Azt feleled, ez csak egy idióta hobbi...

De kérdem én...

Tudod-e milyen megbízni valamiben, ami ennyire kiszámíthatatlan;
valamiben, aminek saját gondolatai vannak,
ami egy rossz mozdulattal képes megölni téged?

Tudod-e milyen...
esni 3 méter magasról, 50 km/h gyorsasággal,
majd magadat leporolva, visszaülni a nyeregbe?

Tudod-e milyen...
teljes sebességgel nekivágtatni egy akadálynak;
átugrani valamit, ami nagyobb mint te magad?

Tudod-e milyen...
előadni egy bonyolult táncot;
egy állattal, ami nem beszéli a nyelvedet?

Tudod-e milyen...
körülvágtázni egy vékony hordót?
csúszva megállni két másodperc alatt?
két apró kengyelre bízni magad egy vágtató versenylovon?
megkísérelni a kézenállást egy mozgó lényen?

Szóval mielőtt lebecsülsz minket
gondolj bele...

Megérted ezt a gyengéd kapcsolatot?
Tudod-e milyen együtt dolgozni valamivel, ami tízszer akkora, mint te?
Tudod-e milyen napi öt órát, heti hét napot gyakorolni?
Volt-e már valaha kapcsolatod egy 600 kilós állattal?

Kockáztattad már valaha az életedet egy sportért?

Még mindig azt hiszed, hogy egyszerű ...?
Élet,
Vad ölelésidben elepedve
Várom, hogy lecsukja pilláit a nap,
Az esti csendben megkeresve
Űzött vadként megtalálod vágyaimat.

Szívem rejtekébe zárva
Minden beteljesülést,
Várni, hogy eljöjjön az óra,
Átélni minden egyes percét.

Játszva kitárni
A szenvedély kapuját,
Megfeszülve várni
Az összes vad csodát,

Mely esténként felforralja
A csendben lüktető vért ereinkben,
Sorsunk összeforrasztva
Egymásnak ad minket a végtelenben.
,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló