Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
És ha már csak az emlékek maradnak, akkor csak a szépre gondolj. Még ha fáj is, hogy régen együtt, egymásért ; most külön, másokért.
Talmud
Ülök a csendben és hallom a hangodat,
A tükörbe nézek, de nem látom önmagam,
Keserű szavak csak ennyi, ami maradt,
Egy keserű emlék s pár múló pillanat.
Szememből elhullik egy apró könnycsepp,
Tudom, hogy nélküled mindek sokkal könnyebb,
De belül szívemet széttépi a bánat,
Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat.
Ha te elmész nekem senki sem marad,
Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak.
Te nem látod mit is élek át,
Lelkem egyetlen segélyszóra vár,
Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből,
Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm.
Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz,
Szeretném kezemmel fogni a kezed.
Reménykedve nézek szét a szobába,
Szemem téged keres az esti homályba,
De érzem nincs több remény,
Tudom többé már nem vagy az enyém.
Hiányod széttörte lelkemet,
Most már tudom, ELVESZTETTELEK…
Hogyan bánhatok ilyen mostohán a lelkemmel, hogy még annyit sem vagyok hajlandó megtenni érte, hogy kiálljak mellé a félelmeim ellenében, hiszen mégiscsak ez az ami tényleg az enyém, a lelkem...
Sok dolgot rosszul tettem,
De csak egyet szerettem.
Ha beteg volt segítettem,
Ha dühös volt nem figyeltem
Hiszen tudtam, másnap reggel
Ő kérne, hogy felejtsem el.
Ó, miért csak rátok figyeltem???
Saját gondjaim nem érdekeltek,
Azt akartam mindenki legyen boldog.
Hát ezt érdemlem én most???
Nem! Soha nem akartam ezt igazán..
Bár megfordult a fejemben egy sötét éjszakán.
Légy boldog egy másik lánnyal, hát,
Szeretném, ha gondolnál rám néhanapján!
Ne mondja senki se, hogy hiányozni fogok!
Az életem darabokra omlott..
Amikor itt hagyom ezt a világot,
Gondolj arra, hogy volt, aki túl sokat hibázott.
Nyakas a parasztgazda
Faragatlan fajta
Kajla bajsza alatt kacag
Ha dagad a flaska
Haj-jaj
Ablak alatt dalra fakad
S szakadatlan hajtja
Ha laza a gatyamadzag
Csak kalap van rajta
Menyecske tehenet fej
Gyenge len pendelyben
De pendelye elfeslett
S fedetlen lett keble
Ej-hej
Megszeppen erre egy percre
Persze ez lett veszte
Egy fess levente megleste
S menten leteperte

Iszik kicsit s így indít
Biciklizni mindig
Bíz kicsipik s viszik is
Nyírpilisi sittig
Sír-rí
Nincs kis rigli nincs bilincs mit
Civil ki bír nyitni
Illik íly piciny csínyt így
Rittig sittig vinni

Folyton torkos drótos tót
Sós ropogóst kóstol
Potyog most sok olcsó gomb
Oly komoly gyomortól
Hó-hó
Ódon hordóból csobogó
Jó bort mohón kortyol
No most gondoskodjon doktor
Módos koporsóról.
Az igazság mindig a szívedben lakozik,
Kit szeretsz, valahol gyűlölhetsz is.
Ha kételyek gyötörnek,
Ő talán örülne,
Ha fognád két kezét,
Te csupán arra gondolsz, ennyi volt, elég.
Szakítasz, s vége mindennek.
Ő boldog, te vagy ki elveszett.
Sírsz otthon, utcán, a magányban,
Tán ő is gondol még rád szobájában,
Hogy valaha ott voltál, de többet soha,
Reménykedsz, hogy elfeled és nem gondol rád soha,
Így csak neked fáj e szomorú történet,
De ő is őrizgeti még fényképed.
Átkarol, s kérdi "Szeretsz e még"
Kicsúszik a szádon "Azt mondtam elég"
Jön az üzenet "Ezt elcseszted"
Mosolyogsz az egészen, mert túllépett.
Nem lesz még egy, ki így szeret,
Hát írsz neki egy sms-t.
"Szeretlek most, s örökké"
Magához húz, ismétel "Most, s örökké"
Élvezed a pillanatot, bár nincs szabadságod,
Gúnyol, kínoz, játszik veled,
Könnyes szemed, már nem érted.
Visszakaptad, ő az, ki elment,
Emlékszel?! Más így nem szeret.
Nincs szabadság, s talán nem is kell,
A tehetetlenség a sírba visz el...
Őt is idegesítem ezzel, nem érti hogy tudom őt így szeretni.
Dehát ezt senki sem érti, nem?
Annyiszor bizonyított, hogy nincs jogom kételkedni, még nehéz helyzetben sem.
Maga nem értheti.
Most nekem kell valamit tennem.
És a legszebb szerelmi vallomás éppen az, hogy itt várom..itt hagyott és én itt fogom várni.
Ki itt állsz sötét sírboltom örök éjjelén,
Fontold meg, hogy én is éltem, s te is meghalsz, akár csak én.
Elmúlt az élet, s itt hagyom most vágyaim honát,
Csak emlékem marad, de az emlék hálás szívben élhet csak tovább...
Változom én is, változik minden
Minden más egy bizonyos szinten túl.
Néha kínoz az ittlét,
El kell engedni azt ami nem a tiéd.

Változom én is, változik minden
Minden más egy bizonyos szinten túl.
Most nézz az égre fel,
A madár tegnap sírt ma énekel.
Az ember dolgának árja van, mely habdagállyal boldogságra visz. De elmulasztva, teljes életünk nyomorban, és zátonyok közt zárva teng. Ily duzzadt tenger visz most minket is. Használni kell, míg áradatja tart, vagy vesztjük a sors kedvezéseit.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló