Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Talán bolondnak látszom . De néha jobb így mint , elmondani értem én de rohadtul fáj ! Legyek bolond esetleg naiv ! De nem akarom , hogy mindenki megtudja, mennyire vagyok sebezhető . Maradok így egy őrült a nagyvilágban aki hisz a csodában !
Mona
Vágyom egy ölelésre . Egy olyan igazi minden bánatot és félelmet elfeledtető ölelésre . Amitől elmúlik minden rossz . Amitől újra érzem ,hogy élek . És én is szerethető vagyok . Amiben benne van a gyógyulás és a jövő ígérete ! Amitől újra érzem hogy nő vagyok , szeretnék megint gyönge és törékeny lenni . Csak 5 percre , nekem elég lenne egy életre !
Mona
Van úgy azt hiszed megszabadultál a múlt emlékeitől. De egy nem várt pillanatban egy zene egy illat vagy csak egy megmagyarázhatatlan érzés mindent előhúz! Előjönnek azok a régi képek boldog percek és néha elgondolkozol, mi lenne ha. Talán ha másképp alakul még mindig vele lehetnél. Előjön az illata újra hallod a hangját érzed az érintésért. Újra boldognak érzed magad! De ez csak múló pillanat, mert eszedbe jutnak azok a dolgok amik ezeket a csodás pillanatokat megmérgezték és megrázod magad. Elég, de mégis jó volt kicsit álmodni!
Mona
Sokszor hallom barátoktól-ismerősöktől? Miért nem keresel már valakit? ˝Hiszen ha ez ilyen egyszerű lenne, mintha csak bemennék egy boltba hogy kérem egy új pasit szeretnék legyen úgy x kiló és kb. ekkora méretű, Na és ki lehetne választani minden tulajdonságát. Ja és ugye lenne rá csere garancia;) kipróbáltam és hát nem úgy működik itt ott szorít vagy éppen túlságosan nagy! Milyen jó is lenne. De sajna ilyen bolt még nincs, így minden pasit a régihez viszonyítunk és bennünk van a félsz , hogy talán ez is olyan mint a?! Már nehezen bízom meg bárkiben, ezért várok! Talán egyszer megnyílik majd a pasi bolt és lesz az én méretemben egy kiváló alap amit majd úgy alakíthatok ahogyan nekem tetszik! Addig is nézelődök és vázlatozok!
Mona
Minden nap vágyunk valamire, valamire ami hiányzik de sosem tudjuk igazán mi az. Míg nem találkozunk vele. Lehet az egy ölelés vagy csak egy kedves mosoly és érezzük ez az amire vágytunk. Ezért légy kedves mindenkivel lehet a te mosolyodra vágyik ami megszépítheti a napját és betölt azt a hiányt amit eddig érzett!
Mona
Szeplők! Ezek a játékos kis pettyek az arcodon amik miatt sokat bosszankodsz, amiket a tavaszi nap újra kicsalogat és cinkos kis vidámságot sugall. Ne szégyelld hisz ezek a te egyediséged jegyei. Tőlük vagy sugárzó és egyedi ;) nem minden ember arca ragyog fel így az első tavaszi napok hatására. Ne takard inkább büszkén viseld!
Mona
Sokáig szent meggyőződésem volt, hogy amikor az élettől pofont kaptam az azért van, mert engem utál az egész világegyetem. Szitkozódtam és mindenki hibás volt csak én nem.
Teltek az évek, és a rengeteg ember, könyv, na meg persze a változás (amin minden ember átmegy, mondhatni fejlődik a személyisége) hatására, máshogy kezdtem gondolkodni. Rájöttem, hogy ha csapkodom az asztalt, cifrákat káromkodok és szidok mindenkit, attól a helyzetem nem lesz jobb. Sőt a közérzetem se és a körülöttem élőké sem. (Amit persze sokan nem vesznek észre, hisz annyira lefoglalja őket az önsajnálat)
Rájöttem, hogy ha feladatként és nem átokként nézek a problémákra, meg fognak oldódni. Hit kérdése és akaraté. Hálás vagyok minden gondért és nehézségért, mert erősítik a lelkem. Megmutatják, még mire vagyok képes. Megmutatják, hogy amit hittem, hogy ?csak? ennyire vagyok képes, azt még tudom fokozni. Az persze csak grátisz, ha van melletted valaki, aki segít, de nem feltétel. Hisz egyedül, egymagad is képes vagy bármit megoldani.
Ne siránkozz azon, hogy miért pont te? ha ezt teszed, a problémák akkor is meglesznek. Csak nehezebb lesz őket áthidalni. Legalább te könnyíts a nehézségeken azzal, hogy emelt fővel mész neki. Visszanézve pedig irtó büszke leszel majd magadra! MEGÉRI! ÉS KÉPES IS VAGY RÁ!!!
Van egy mondás . Házi nyúlra nem lövünk! De mi van ha az a nyuszi lehet akire eddig vártunk. Ő az akiben megvan minden amit eddig kerestél. Mi fontosabb a te boldogságod vagy mások véleménye ? Lehet jobb ha vadászunk, vagy örökre ott motoszkál a gondolat mi lett volna? Tehát állj vagy lövök?
Mona
Mi van, ha két embert szeretünk? Az egyiket szívvel a másikat ésszel! Évek után jövünk rá, hogy akit eddig szívvel szerettünk csak múló álom volt . Akit pedig ésszel , az lehetett az igazi ! Ő volt az, akiben minden megvolt, de a szív nyert az ész fölött . De már késő változtatni , hisz ő már messze jár ! Mit tehet ilyenkor az ember. Belenyugszik, vagy újra harcba száll . Lehet késő , de mindig van egy kis remény .
Mona
Találomra leszálltam valahol a villamosról, és megint csak találomra felültem egy másik vonalon közlekedő kocsira; a végtelen ostravai kültelkek, ahol csodálatos összevisszaságban egymást éri gyár és természet, mező és szemétdomb, erdőcske és meddőhányó, bérház és falusi porta, különös módon vonzottak és izgattak; újra leszálltam a villamosról, és gyalogszerrel hosszú sétára indultam: szinte szenvedélyesen figyeltem ezt a furcsa tájat, és igyekeztem megérteni lelkét; igyekeztem szavakkal is meghatározni azt, ami egységbe és rendbe fogja ezt az annyira különböző elemekből összetett vidéket; elmentem egy borostyánnal benőtt, idillikus falusi házacska mellett, és az a gondolatom támadt, hogy éppen ezért tartozik ide, mert egyáltalán nem illik a málladozó bérházakhoz amelyek a közelében állnak, sem a hátteret alkotó aknatornyok, kémények és kohók körvonalaihoz; elmentem alacsony szükségbarakkok mellett, amelyek valamiféle telepet képeztek e telepen belül, s egy kicsit távolabb megláttam egy villát, amely piszkos és szürke volt ugyan, de kert és vasrács vette körül; a kert sarkában nagy szomorúfűz nőtt, amely mintha tévedésből került volna erre a vidékre - és mégis, így gondoltam, talán éppen ezért tartozik ide. Izgattak az ellentmondásnak ezek az apró jelei, nemcsak azért, mert bennük láttam a táj közös együtthatóját, hanem elsősorban azért, mert saját sorsom képét fedeztem fel bennük, saját száműzöttségem képét ebben a városban; no és persze: mihelyt beleillesztettem saját sorsomat az egész város objektív keretébe, bizonyos fokig megbékéltem; megértettem, hogy nem tartozom ide, mint ahogy nem tartozott ide a szomorúfűz és a borostyánnal benőtt házacska, mint ahogy nem tartoznak ide a semmibe, az ürességbe vezető rövid utcák, amelyeknek házai mintha mind máshonnan jöttek volna ide, nem tartozom ide, mint ahogy nem tartoztak ehhez a hajdan derűsen falusi tájhoz az alacsony szükségbarakkokból álló csúf városrészek sem, és tudomásul vettem, hogy éppen azért, mert semmiképpen sem tartozom ide, itt kell lennem az ellentmondásoknak ebben a rémes városában, amelynek könyörtelen ölelésében minden összeforrt, ami idegen egymás számára.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló