Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Miért a nőkre mondják , hogy a gyengébbik nem ? Mi erősebbek vagyunk minden pasinál , ha össze is tör az élet fölállunk és a romokból építünk új életet ! De egy pasi ha valaki azt merészeli mondani hogy hát van nálad szebb akkor összeomlik , és belemar a világba . De ő bátran nézhet meg más nőket és dicsérhet , anélkül , hogy mi ne sértődjünk meg ?mert csak téged szeretlek ? szöveg kíséri . Nekünk kell eltűrni minden férfi szeszélyt és ránk mondják hisztizünk . Kérdem én akkor ki a primadonna mi vagy a férfiak ?
Végre eljött ez a nap is . Amire vártam , itt a tavasz és újra éled a természet és vele én is . Magam mögött hagyok minden régit és élvezem az újat , hogy már nem nyomaszt egy rossz kapcsolat árnyéka . Végre túlvagyok rajtad, mint a télen a természet és újra nyílok mint a virágok a réten . Egyedül vagyok de így szebb az élet !
Tegyük fel, hogy elhagy életed szerelme (vagyis azt hiszed, hogy az), ezért mély szerelmi bánatba esel. Egy pár napig csak sírsz és sírsz, mindenről ő jut az eszedbe, ehhez még persze megkapod a szerelmi bánathoz járó szívfájdalmat is. Elkezdesz olvasni idézeteket, melyek elhitetik veled, hogy az ő hibája, hogy ha igazán szeret, visszajön, ha nem akkor sohasem szeretett igazán, hogy az első szerelem sohasem múlik el, stb. Aztán valami megváltozik, olyan mintha a könnyek tisztára mosnák a szemed. Kezded megérteni azt, hogy gyakorlatilag a szerelmi bánatot részben mi generáljuk saját magunknak. Mert valahogy minden egyes boldog pillanatot felidézünk magunkban, felidézzük, hogy milyen volt, amikor még igazán szeretett (és boldogok voltunk), így elkezdünk gondolkodni azon, hogy mi romlott el, mikor, és hogyan, egyáltalán kinek a hibája?!?! Itt persze két dolog lehetséges, vagy megbánod, hogy nem tettél meg mindent érte, vagy tisztában, vagy vele, hogy mindent megtettél, így nincs mit megbánnod. Hogy melyik a szerencsésebb helyzet? Talán az, ha nincs mit megbánnod. Igaz, piszok egy érzés, ha mindent megteszel valakiért, és úgy is elhagy, de a legkevésbé sem a te hibád. Aztán telnek a napok?először lassabban? aztán gyorsabban, és egyszer csak azon kapod magad, hogy eltelt egy hónap. Ami azért ijesztő, mert sokkal többnek érzékeled. Ez alatt az idő alatt tényleg átalakult benned valami és te magad is elkezdesz kételkedni az érzéseidben. Vajon szerelmes vagyok még belé? Egy ponton rájössz, hogy mennyit szenvedtél már miatta, kihúzod magad, és azt mondod, elég volt. Igaz, valljuk be sok küzdelem áll mögötted érte, de ha az élet mégis más útra sodorta, talán tényleg így kellett történnie, és talán tényleg neked is ez lesz a legjobb. Szép pillanat ez, amikor képes vagy feladni valamit, amihez oly régóta hozzá vagy szokva, és aki életed része volt évekig, most mégis azt mondod, hogy menjen. Nem akarsz már taktikázni, nem akarod újra felszakítani a sebeidet, mert nem látod értelmét, mert ha menni akar, menjen. Valahol az emberek el akarják hitetni veled, hogy úgyis vissza fog jönni, mert annyit érsz neki, de azon felül, hogy jól esik ezt hallani, kezdesz úgy tenni, mintha meg sem hallanád. Talán felnőttél, talán megelégelted a szenvedést, de egy ponton túl, készen vagy arra, hogy az életre bízd a dolgokat. Biztos vagyok benne, ha eddig eljutsz, akkor jó úton haladsz. Aztán majd azt veszed észre, hogy tele vagy tervekkel, hogy mindent meg akarsz valósítani, amit eddig nem tudtál, vagyis amihez nem volt elég merszed egy párkapcsolat mellett. Csak vedd észre, hogy egy új világ nyílik ki előtted, ahol talán minden lehetséges, amit eddig lehetetlennek hittél...
Szabadság, Megbocsátás,
Mennyi könnycsepp csordulhat végig szomorú arcodon.
Mert Úgy érzed,hogy magadra maradtál egy csendes hajnalon.
Súlyos lelki terheket cipelsz mind a két válladon.
Egyedül érzed magad ezen a pimasz világon.
Képtelen a szád mosolyra görbülni,
két szép szemed elfelejtett már vidáman nevetni.
Nehéz perceket gördít eléd mindig a kegyetlen élet,
hidd el,ezek tesznek erőssé téged.
Minden gondon,minden nehézségen,
amelyen felülkerekedsz,
egyszer az életben előnyödre lesz.
A jövődet nagyon zavarosan látod, Mint a téli ködben a beteg jó apádat.
Majd meglátod,
a sok idő minden bánatot, sebet begyógyít.
Völgyek követnek hegyet.
Sok napokból lesznek sok-sok hetek.
Észrevétlenül a bánatod elmúlik,
boldog lesz örökre a lelked.
Már rég nem vagy itt, közelbe sem jársz tán, de tisztán emlékszem az arcodra.Szívem adtam kezedbe, s te elvitted a
boldogsággal együtt. Messze innen, hol a madár se jár, ahol senki sincs, ahol nem én vagyok.Itt hagytál szótlanul,
egy csalfa mosollyal az arcodon, és én csak álltam és néztem ahogy elhajtassz.Nem tudom merre jársz, mit csinálsz,
de remélem eszedbe jutok még, hogy néha gondolsz rám, hogy olykor hiányzom. Nekem nem hiányzol... nem vágyom arra,
hogy itt legyél, hogy újra hazudj... bárcsak igaz lenne. Mikor a szemedbe néztem szenvedéjt láttam, a mosolyodba
ott volt a kisgyerek, de nem hibáztatlak, hisz te is csak ember vagy, aki érez,visszautasít,hazudik, megbánt
és olykor csalodik. Sokszor mosta arcomat a könnyem, rengetegszer zárkóztam be órákra a szobámba, s gondoltam arra,
hogy még mindig itt vagy, hogy ölelsz,hogy fogod a kezem...hát csak annyit akartam mondani, hogy azt hiszem mégis
hiányzol...minden, még a hazugságok is, de leginkább az aki veled voltam.Önmagam...BOLDOG.

Engedlek hadd vigyen a szél,a fák közt ahol már a bokor sem remél,fáj szivem minden kövérsége ami vegülis már az én vereségem,emlékeimben visszajátszadozok fájdalmam enyhítésére, s egy könnycsepp ami már a mélynek semmisége.
Mond el nekem mi vagyok én , mond el mit jelentek én . Mond el mi lesz a jövő ,mert én már nem tudom ! Nem tudom mit kéne éreznem, mert minden úgy összekeveredett bennem . T e mondod, szeretsz, de nem keresel , azt mondod örökké, de én azt érzem soha ! Mond el hát vagy én mondom ki nem együtt, hanem külön kell folytatni.
Légy őszinte és légy mindig vidám . Nem éri meg mások miatt szenvedni . Éld az életed, ahogy neked jól esik . Nem másoknak kell megfelelni , csak magadnak . Tedd azt ami jólesik , légy örült mindig de csak egy kicsit.
Az életem során rá kellett jönnöm , hogy a jó dolgok is elromlanak . Az emberek is eltűnnek mellőlem, akikben bíztam vagy éppen tiszta szívvel szerettem ! De pont ezek a dolgok juttattak el arra a pontra ,hogy élni mindig érdemes . Mert minden napban vagy éppen egy percben történnek szép dolgok és várnak még engem is csodák !
Örökre bennem élsz, de már nem velem, mindig az életem része maradsz , de a mi közös utunk itt véget ér . Te nem akartál menni, de maradni sem bírtál . Én elengedem, kezed a szívem egy része úgyis veled megy ! Intsünk egymásnak búcsút kedvesen, ne vájjunk el gyűlölettel. Emlékezz rám szeretettel. Ha néha hiányzom , csak keress fel .

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló