Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az élet csak arra vár, hogy megnyíljunk csodái előtt, hogy érdemesnek érezzük magunkat mindarra a jóra, amelyet számunkra tartogat.
Van egy imádság arra, hogy erőt adjon azoknak, akik olyan helyzetbe kerülnek amit nem akarnak elfogadni! Az ima ereje az emberi természet mélységes ismeretéből fakad.
Kérjük az Urat, hogy adjon
Erőt, elfogadni a megváltozhatatlant mert oly sokan, oly hevesen gyűlöljük a kártyát, amit az élet osztott nekünk,
Bátorságot, megváltoztatni a megváltoztathatót - mert oly sokan, oly gyávák vagyunk és félünk kiállni az igazunkért,
és Bölcsességet, hogy felismerjük a különbséget - mert oly sokan átadjuk magunkat a kétségbeesésnek, ha lehetetlen választás elé kerülünk.

A jó hír azoknak akik elmondják ezt a fohászt az, hogy Isten meghallgat és felel imáitokra; a rossz hír azonban az, hogy előfordul hogy a válasza, NEM!
A pletyka kikapcsolódás csupán. Meggondolatlan fecsegés, amit udvarias valótlanságok szőnek át. Rosszmájú spekuláció, ami nem is olyan udvarias tényeken alapul. Hogy is védhetnénk meg magunkat az efféle haszontalan pletyka mérges fullánkjaitól?! Legjobb, ha egyszerűen igazat mondunk és megvárjuk, míg az emberek elkezdenek másról pletykálni.
Az áram olyan, mint a hatalom. A legtöbb ember még csak nem is gondol bele. Egészen addig, míg el nem veszik tőle. Legyen az a politikai tömegek hatalma, vagy a szerető befolyása egyetlen férfi felett. Mindannyian vágyunk rá, hogy legalább egy kis hatalmunk legyen. Még ha csak azért is, hogy legyen választásunk. Igen. Választási lehetőség nélkül maradni, teljesen erőtlennek érezni magunkat, hát az épp olyan, mint egyedül lenni a sötétben.
Ha teljesen átadjuk magunkat a szeretetnek, legyen az isteni vagy emberi, az azt jelenti, hogy lemondunk mindenről- beleértve a saját jólétünket és a döntéshozási képességünket. Azt jelenti, hogy a szó legmélyebb értelmében szeretünk.
Ez nem egy rang, vagy foglalkozás, és nincs semmilyen titok. Segítőnek születnek, hontalannak öltözött varázslók, elesettnek mutatkozó őrzők, öregbőrbe bújt angyalok. Ezer szemük, és világnyi szívük van. Csak magunkba tekintve láthatjuk meg őket. Aztán végül magunkra ismerünk. Áradós, megnyitós fajzat mind. Az Egy feleszmél bennük, ők, meg feleszmélnek az Egyben. Minden megadatott, és aki érteni, látni, élni akarja ezt a mindent, csak szót fogad nekik, és megnyílik. Ez, persze csak a létre vonatkozik, az élethez, már magunkat is félre illik tennünk.
Néha még az égen kereslek!
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek!
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok... vége már,
Egy utolsó mondat még a fejemben jár,
Hallgatom, álmodom,
Most magunkat látom és én veled vagyok
„Vannak a világon olyan dolgok,
amelyeket nem irányíthatunk.
Néha önmagunkat vádoljuk,
hogy értelmet adjunk nekik.”
„Vannak olyan nők, akik csak azért élnek, hogy elérjék, hogy rosszul érezzük magunkat.”
„Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló