Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Nem az idő és a világ tűnt el aminek valaha lakói voltunk - micsoda tévedés! - belőlünk veszett ki valami fontos dolog. Mikén mondjam ezt el egy olyan embernek, aki nem hallja már a hangomat? Miként mondjam el mikor én sem értem, miért nem tudom megmenteni magunkat, megmenteni az egész életet? Hiszen magam is menekülni szeretnék, elmenni innen. Nem akarok itt maradni...nem akarom hallgatni a süket csendet.
Nem jó azt mondták visszatérni oda, ahol az ember fiatal volt. Ahol az ember valamikor otthon volt. A világ változik, az emberek változnak és szomorú az, ha idegennek érezzük magunkat ott, ahol valamikor otthon voltunk.
Bizonytalanságban élni annyi, mint várni, hogy túléljük-e a túlélhetetlent. A halál küszöbén állni s várni hogy legyőzhetjük-e a legyőzhetetlent. Kétségek közt érezhetjük magunkat egy családi viszály miatt épp úgy, mint egy baráti veszekedés miatt. Gyötrelmet okozhat egy még ki nem derült vizsgaeredmény, ahogy az életünk minden lépését kísérheti balszerencse. De mindközül a legnagyobb kétségbeesést a szerelmi vívódás okozza!
Várni, hogy döntés szülessen úgy, hogy ne nekünk kelljen döntenünk de, a mi akaratunk érvényesüljön!
Várni, hogy életünk további perceiben elkerüljön minket a csalódottság s bennünk, se csalódjanak!
Várni, azt, hogy valóra váltsa a valóra válthatatlannak hit álmunkat, az, aki az álmot jelenti nekünk!
S, hogy miért és mire is várunk ennyit az önpusztító bizonytalanságban?!
A Boldogságra.
Minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy hogy ő változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk ő nélküle élni. Igen minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántan remélve, hogy mire jő a reggel minden valóra, válik.

Ebben van a szeretet lényege - képesnek lenni meglátni magunkat másokban.
A humor a szeretet kifejezése, amely mindannyiunkat közelebb hoz egymáshoz, mert megakadályozza, hogy a kelleténél komolyabban vegyük magunkat.
Azután a barátok sűrűjében lassan felfedezzük azt az egy barátot, akivel különösen jól érezzük magunkat, és akinek - ébredünk rá - rengeteg mondanivalónk van.
Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.
A hősöket a legkülönbözőbb okok miatt tiszteljük, van akit a merszségéért van akit a bátorságáért, van akit a jóságáért. De rajongásunk oka leginkább az, hogy szívünk mélyén mind arról álmodunk, hogy egyszer minket is megment valaki. Na persze ha a sors nem hoz össze a megfelelő hőssel kénytelenek vagyunk mi magunk megmenteni magunkat.
Minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunkanak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy hogy ő változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk ő nelküle élni. Igen minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántan remélve , hogy mire jő a reggel minden valóra válik.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló