Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Itt vagy újra sokszínű sárga arcú ősz.
Rettegve várlak, hiszen ismét beköszönsz.
Szeled szel, búcsúzós dalt zengesz, - rezzenek.
Te vagy lelkemnek a féktelen döbbenet.
A hold már magasan ragyog,este van..de mégis olyan mintha nappal lenne,oly nagyon világított ez az égitest.Ilyenkor minden életre kel,az árnyékok,a szél hangja,a fák,a csillagok.Miért gondoljuk mi emberek hogy amikor besötétedik minden elalszik.Hiszen nem így van,nagyon nem.Ilyenkor felébrednek azok a dolgok amik nappal alszanak.Ilyen például a gondolat..nem olyan formában mint nappal,hanem álom képében éjszaka,hisz mindaz ami az adott napban/időszakban a fejünkben motoszkált az éjszaka megelevenedik.Én gyakran járok olyan helyeken amelyeket még talán nem is láttam,nem fedeztem fel sohasem.Az álmokban az a jó hogy nem szab határt a képzelet.Lehetünk szuperhősök de lehetünk hétköznapiak.Lehetünk üldözők de vadak is néha napján.Ezeken a helyeken gyakran álmodom szabadságról,kalandról,barátokról és szerelemről...Néha amikor felébredünk elfog az érzés,hogy bárcsak folytathatnánk,bár igazából is átélhetnénk,de ilyenkor rádöbbenünk hogy ez nem más csak egy álom,mely gyakran az is marad.Olyan is előfordul mikor örülünk neki hogy vége, nincs úgy valójában ahogy agyunk által lett megszülve néhány dolog...
Ostobának érzed magad, hiszen eddig azt hitted szeretnek? és aztán nehéz beletörődni az igazságba. Jobb álomvilágba élni és elkerülni a szomorú igazságot, de aztán mikor felébredsz az álomból jó nagyot pofára esel. Annál nagyobbat csalódsz ,minél hosszabb ideje álmodozol.
Gyermekként mennyit álmodtunk..barátokkal vígan futkározva, merészen alkotva, teljes napokat bandázva..nem szabott határt semmi gondolatainknak..képesek voltunk dolgokat megálmodni,bátran nekiállni,igaz ezek gyakran álmok maradtak de mi akkor sem törtünk le, hiszen az egész csak a játékokról szólt..
Tutajos már ötödször akarta mondani, hogy mindez csodálatosan szép, de minek mondja? Hiszen látja Matula is, és látja Jóska bácsi is. Szép! De minek ezt mondani? Ha nem éreznék, hogy szép, másról beszélnének. De nem szólnak, mert az ő nehéz, munkás életükben is ünnep a Szép, és annál nagyobb ünnep, minél szótlanabb.
Néha megállt az evésben, s ilyenkor úgy érezte: a bokrok puha árnyékában elmúlt emberek lélegeznek, s a föld, ahol ül, azért meleg, mert előbb ült már rajta valaki. "Itt volt a fal" - mondta Matula, de hol vannak a kőművesek, akik rakták, hol a kéz, amely a habarcsot keverte, hol a gondolat, ami az egészt teremtette? Mi lett belőlük? Milyen erő lett belőlük? Hiszen az energia nem vész el, csak megváltozik.
Fa lett belőlük? Madárszó, virág, tölgymakk és mogyoró lett belőlük? Szél és pára lett belőlük? Felhő? De mi lett a képzelettel, a gondolattal? Belerakták a falakba, vagy itt kereng, és megérinti az ő képzeletének húrjait?
Mi lett belőlük, mi lett belőlük? Föld, víz, elmállott csontok? Mész és foszfor? De hova lett a fájdalom, az öröm, a sírás, a kín, a mámor, a harag, a békülés, a szeretet? Egymásnak adták ezeket az érzéseket, és magukkal vitték?
- Köszönöm, Gergő bácsi!
- Mit?
És Gyula megakadt. Mit is köszön tulajdonképpen? Hiszen itt annyira közös volt minden. Amit egymásnak tettek, maguknak is tették, és nem is tudtak semmit tenni, nem is akartak semmit tenni, ami a másiknak ne vált volna hasznára. De erre nem is gondoltak, mert mindez a természet rendjéhez tartozott, amelyben éltek.
- Mindent köszönök, Gergő bácsi!
Pedig szép lett "volna" - gondolja, ámbár nem akart többet foglalkozni vele, hiszen a valóság is olyan szép. Csak közel kell hajolni hozzá, szétbontani és megnézni... hiszen nem tud még semmit. Csupa izgalmas titok minden, ha a földre néz, ahol hangyák cipelik tojásaikat, vagy az égre néz, ahol látszik már a hold gödrös fél arca.
Hiszen manapság gyérebben akadnak, mint bármikor, azok a kemény gerincű, tiszta szándékú emberek, akik sohasem vonzódnak a rosszhoz, és akiknek szemében az egyenes vonaltól a legcsekélyebb elhajlás is bűn.
Álljon meg az idő, szálljon ez a dal zengjen,
Ajkadon csüggjön csókom s Tiéd az enyémen.
Hiszen vagyok neked tudod, édes szerelmem,
Az ereje szerelmünknek legyőzhetetlen!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló