Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A legszebb pillanatokról nem maradnak fenn igazán jó képek, hiszen az élet a kamera előtt zajlik és nem mögött!

A helyzet szépségét Neked kell megélned, és akkor örökre ott marad Benned!
Ó, te kedves Mikulás,
úgy szeretünk Téged!
Mindig mikor jön a tél
várva várunk téged.
Télen mindig hideg van,
de én azt nem bánom,
hiszen mindig ekkor van
Mikulás és Karácsony!
És, ha tudjuk, hogy bekövetkezik miért féljünk tőle? Jobb megilyedni, hiszen ha nem ez mi értelme volt a titkolozásnak...
Amikor azt gondolod, hogy végre van egy perc az életedben, amire már régóta vártál, és amiről azt hiszed, hogy tökéletes, és hogy örökké fog tartani, akkor rá kell döbbenned, hogy egyszer minden jónak vége szakad. És hogy ez a te esetben különösen így van. Ilyenkor azt gondolod, hogy téged nem illet meg a boldogság csodás érzése, vagy talán nem is létezik ilyen. Azt kérdezed magadtól, hogy mit tettél rosszul, mit kellett volna ahhoz elkövetned, hogy az a perc tényleg örökké a tiéd maradjon, az életed egy részét magába foglalva. Aztán felébredsz az álmodozásodból, és újra ott találod magad a szörnyen kietlen, puszta világban. Ahol olyan egyedül vagy, hogy szinte láthatatlan, érzékelhetetlen a személyed környezeted számára. Amikor azt látod a világ nélküled is ugyanúgy forog tovább és, hogy abszolút nem vagy meghatározó senki és semmi életében. Ugyanúgy neked sincs olyan személy az életedben aki az életet jelentené, és ez ellen akármennyire is akarsz, nem tudsz harcolni, hiszen talán a sors akarta így, talán te magad tehetsz róla, nem tudni... De azt tudod, hogy bárki bármit mond, te érzed, hogy ez az érzés soha nem fogy el belőled. Nem tudod senkivel sem megosztani, hiszen senki nem ért meg téged, nem tud osztozkodni a magányoddal. Azt látod, hogy mindenkit megillethet a boldogság körülötted, csak te vagy az, aki örökre a sötétségbe zárkózva éled életed egy konzervdobozban, és arra vársz, hogy végre jöjjön valaki, aki kinyitja ezt a dobozt és megmutatja neked milyen is az igazi világosság...
Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel áll hozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani, csak halkan. Ehhez talán már három lépés távolság is túl sok.
Találkoztam a szeretettel, mielőtt fogantattam volna, hiszen a szeretet teremtett, álmodott rólam és jövőt tervezett a számomra.
Találkozom a szeretettel, amikor már "nem leszek", e világból végleg holtan elmegyek?
Miért ne adna akkor újra életet a teremtő Szeretet, hiszen nem halálra szánt, hogy lettem, öröklétre akart, hogy megszülessek.
Ilyennek kell lennie a Forma-1-nek, ezek az ember-ember elleni küzdelmek azok, amitől izgalmassá válok kívülről, és belülről is. Éreztem, hogy szinte hasítottam a kavalkádon át, ezzel a valóban kiválló autóval, rengeteg volt a tartalékom, tudtam támadni, s az ellenfeleket sorban hagytam magam mögött. Általában az ember más várja, mikor lesz vége egy futamnak - hiszen fáradt. Ma azt éreztem, hogy ha lehetett volna, még egy darabig-csak még egy keveset- szívesen köröztem volna odakinn a többiekkel!
Tincsenként járta át a szél,
Selymes szőke hajad,
S tudtad, miként suhan feléd,
A kegyetlen pillanat.
Ám te hagytad, hogy így legyen,
Hiszen ott maradtál,
És a vonat jött csendesen.
Már rég erre vártál,
Miért tetted ezt, nem tudom,
De végül megtörtént,
Mégis hiába kívánom,
Hogy bárcsak álmodnék.
Most erőt veszek magamon,
S letörlöm könnyeim,
Szörnyű, de arra gondolok,
Muszáj felejtenem.
- S a zászlós úr hiszen még a győzelemben?
A zászlós úr csodálkozva nézett az emberre.
- Hiszek Istenben - felelte és többet nem mondott.
Lelkem összetörted, könny csillog a szememben.
Mindenhol téged kereslek csak téged szerelmem.
Hiányzik nevetésed, érintésed, az egész létezésed.
Itthagytál, s el kell fogadnom ítéleted.
Ítélet velem szemben, s velünk...
Hiszen ezekután együtt már sosem lehetünk.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló