|
|
|
|---|---|
 |
|
| - Köszönöm, Gergő bácsi!
- Mit? És Gyula megakadt. Mit is köszön tulajdonképpen? Hiszen itt annyira közös volt minden. Amit egymásnak tettek, maguknak is tették, és nem is tudtak semmit tenni, nem is akartak semmit tenni, ami a másiknak ne vált volna hasznára. De erre nem is gondoltak, mert mindez a természet rendjéhez tartozott, amelyben éltek. - Mindent köszönök, Gergő bácsi! | |||
|
|
|||
