Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
You know what you are. What you made of. War is in your blood. Don't fight it!
You didn't kill for your country, you killed for yourself. God would never gonna make that go away.
When you pushed, killing is as easy as breathing.
Talmud
Mom I say thank you for it to you gave birth to me.
Fhank you, because raised, that a man was from me.
I say thank you for mit because you lodged a protest always in the summer, a winter,
You were careful with tenderness in order for trouble not to ripen.
Nem sikerül minden, úgy ahogy mi akartuk:
Nem történnek mindig csodák...
A lényeg az hogy mindig hozzuk
A legjobb formánk!
Pénzt is loptak már tőlem,
igazságomat kizsebelték,
hitem zsebeit kiforgatták,
kirabolták vágyaim,
indulatomat elhurcolták,
hasznot húztak haragomból,
reményeimet elorozták,
apránként elcsenték szavaim,
kifosztották dühömet,
elkobozták jajgatásom.

A csöndemet majd ki veszi el,
ha tetten érnek hallgatáson?
Egyszer átváltoztatta, amikor sokkal fiatalabb volt, sokkal rajongóbb, amikor bármire hajlandó volt azért, hogy őt boldoggá tegye. Ám még egyszer nem lesz rá hajlandó. Mindketten túlságosan messzire elmentek ahhoz, hogy megpróbálják visszazökkenteni a dolgokat a régi kerékvágásba. [...] Nem tudom. Néha megkönnyebbülten, és tisztában vagyok vele, hogy helyesen cselekedtem. A vége felé szinte alig szóltunk egymáshoz, egyszerűen nem volt miről beszélnünk, és már nem is emlékszem, mikor fordult elő utoljára, amikor megnevettettük egymást. Én bementem a városba és nehezteltem rá, amiért megpróbált olyasmivé formálni, ami nem vagyok, ő pedig lejött ide és gyűlölt engem, amiért nem az a nő vagyok, akit ő akar. [...] Aztán öt perccel később rémült vagyok. Nem tudom elhinni, [...] hogy senki sincs, aki kiálljon értem, közbenjárjon az érdekemben, vagy segítsen, amikor túl nehézre fordulnak a dolgok...
Polish and a gold draw
Desires blooming face.
Pretty pretty things princess,
I wish you good night, love!
Who I m - for you my dear.
You see you always before me,
The fascinating colors suit.
I feel the soft caressing sigh
I do not forget the intoxicating kiss.
Így megy ez: egyik nap a másik után, egyik étkezés a másik után. Egy adott pillanatban csak egyszer veszünk levegőt, egy adott percben csak egyfajta fájdalmat érzékelünk. A fogorvos egyszerre csak egy gyökércsatornát vesz kezelésbe; a hajóépítők egyszerre csak egy hajót ácsolnak. Ha az ember regényírással foglalkozik, csak oldalról oldalra haladhat. A többi - mindaz, amit tudunk, mindaz amitől félünk- elmarad mellőlünk. Katalógusokat böngészünk, meccset nézünk, elhatározzuk, hogy az AT&T telefontársaság helyett inkább a Sprinthez csatlakozunk. Számláljuk a madarakat az égen, és hiába halljuk a közelgő lépteket a folyosóról, nem fordulunk hátra; azt mondjuk, igen, igen, a felhő gyakran emlékeztet másvalamire - halra, egyszarvúra, lóháton ülő emberre-, de azért igazából csak felhő marad, semmi más. És még ha villám kél belőle, akkor is azt mondjuk: ó, ez csak egy felhő, és figyelmünket máris leköti a következő étkezés, a következő fájdalom, a következő lélegzetvétel vagy a regény következő oldala. Hát igen - így megy ez...
Nem mindenkit látok szívesen.
Ha mindenkivel egyformán bánnék, senki sem lenne különleges.
Megérintett a halál gondolata. Elbűvölőnek találtam az áttetsző, légzéstől és mozgástól megfosztott test gondolatát. Nem értettem, hogy mindez mit jelent. Nem féltem. Előfordult, hogy kanyargó erekkel átszőtt csuklómat néztem, és erős késztetést éreztem rá, hogy megszakítsam a vonalak folytonosságát. Talán a halál volt a legkönnyebb és egyben leggyávább megoldás, hogy ne kelljen szembeszállni az élettel, közönyével, súlyával és aggodalmaival. Az az undorító érzés töltött el, hogy elbuktam. Mire jó tovább élni, ha ez csak vegetálást jelent?

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló