Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az ilyen (könnyűvérű) lányok csak egy dologra képesek: összetörni egy férfi szívét. Olyanok, mint a rózsa, gyönyörűek, de tele vannak tüskével. Ha nem volnának nők, a férfiaknak sem volna gondjuk. Miért kellene a pénz, ha nem azért, hogy imponálhassunk. Különösen az olyan nagyravágyó szerzeteknek, mint Catalina. Az ilyen nőknek nincs szívük, ezek kizárólag a pénzre és a ruhákra gondolnak. A fejük is teljesen üres. Egy dolog számít nekik, hogy szebbek legyenek a többinél. Ezért járnak plasztikai sebészhez, hogy megmaradjon a múlandó szépségük. Nem is érdeklik őket a férfiak, csak a pénzük, a gazdagságuk. Közben pedig észre sem veszik, hogy ezzel a saját méltóságukat adják el. Az ilyenek mind szánalmas vesztesek, egy férfi szerelmét és figyelmét sem érdemlik meg.
Hiszen persze, minden csak hiúság, ostobaság, az élet, a világ, a törekvés, a tudás, a pénz és minden, de igazán minden. Csakhogy ezek az ostobaságok és hiúságok nem egyformák. Az élet például olyan ostobaság, amelyhez mindenki ragaszkodik.
Tudom milyen érzés olyan kicsinek és jelentéktelennek érezni magad amennyire csak egy ember lehet. Hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor készítesz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardoney-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végig gondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot és hogy az ördögbe gondolhattad egyetlen röpke pillanatig, hogy boldog voltál. És néha még arról is meggyőzöd magad, hogy egyszer csak észhez tér és becsönget hozzád. És ezek után bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved. És a lelked apró darabjai lassan helyreállnak. És a zavaros idők, azok az esztendők amik így elvesztek, lassan kezdenek elmosódni.
Ha majd megérint az utolsó perc és magad maradsz a csendben, néhány kérdés még nyitott marad: ilyennek képzelted a paradicsomot? Ez lenne az a világ, mely üdvösséget hozhat? És ezek a tettek vezetnek a szebb jövőbe? Catalina vagyok. Enyém a múltam. Én akartam ezt a jelent, és a jövőt is vállalnom kell. Csajok, szilikon, nekem ez lett a poklom! De te még dönthetsz!
Amikor hiányzol akkor hiába nézek szét a világban mindenhol csak téged látlak.
Elismertem a vádakat, mert belül valami azt súgta, rosszat tettem. Vannak emberek, akik tudnak ezzel a tudattal élni egészen addig, amíg el nem kapják őket. Ezek az emberek a szürke árnyalatait látják ott, ahol én feketét és fehéret látok. De én nem ilyen vagyok... és azt hiszem, te sem.
Már régen felhagyott azzal, hogy megjósolja a jövőt. Mindez azonban nem zavarta. Tisztában volt vele, hogy mennyire hiábavaló a jövőt megjósolni, ráadásul épp elég baja volt azzal, hogy a múltat sem tudta értelmezni. Ezekben a napokban csak abban volt biztos, hogy ő maga teljesen átlagos személyként él egy olyan világban, amely az átlagon felülieket kedveli. Amikor erre ráébredt, a csalódottság bizonytalan érzése kerítette hatalmába. Mihez kezdjen?
Nem kell vezekelned azért ami történt. Remélem valahogy megtalálod a módját annak, hogy megbocsáss magadnak, mert ha nem teszed felemészti az életed és azért szörnyen kár lenne.
Azt hiszem minden baj akkor kezdődött, amikor az ősember elkerített magának egy apró földdarabot és kijelentette: ez mostantól az enyém. Innentől kezdve birtoklásra vágytunk és azt akartuk, hogy uralkodhassunk valami fölött. Ezek az apró földterületek lassan-lassan hatalmas országokká nőttek, a hatalmas országok egyre több és több embert fogadtak magukba, de az az egy ember, aki az elején kijelentette, hogy ez márpedig az enyém és senki másé, mindig megmaradt olyannak amilyen egykor volt annyi különbséggel, hogy társakat gyűjtött maga köré, hogy mindenkit szemmel tarthasson. Hatalmat akart, uralni a földdarabját, majd mások földjét, végül az egész világot. Ma már nem az a fontos számára, hogy le tudja győzni az ellenfelét, vagy térdre tudja kényszeríteni a bolygót, hanem az, hogy akár tizenhárom vagy tizennégyszer is el tudja pusztítani a Földet, ha épp úgy akarja.
Rengeteg ember próbálta már megfogalmazni, kiket is nevezünk barátnak. Sokan azt hiszik, hogy ugyanaz mint a haverok, pedig ez teljesen más. A haverokkal jól érezheted magad, a haverokkal hülyéskedhetsz, a haverok veled együtt nevetnek. A barátokkal is megteheted ezeket, de ők nem csak a boldog perceken osztoznak veled, hanem a szomorúakon is.. Amikor minden erőddel azon vagy, hogy ne mutasd ki a külvilágnak, hogy belül szomorú vagy, és csak mosolyogsz, ők akkor is tudják, hogy valami nincs rendben. Ők soha nem hazudnak neked, és pont azért vannak, hogy melletted legyenek mindig. Ők készen állnak arra, hogy megvigasztaljanak téged ha szükséged van rá, és, hogy te is adhass nekik valamit magadból. Ők soha nem fordulnak ellened, és mindig kiállnak melletted. Elég ha csak a szemedbe néznek, és tudnak mindent. Nem hagynak magadra amikor nagyon egyedül érzed magad, és a legfontosabb:

Ők nem foglalkoznak azzal, hogy mások mit gondolnak rólad, ők nem hiszik el rólad a hazug pletykákat, őrájuk örökre számíthatsz, mert ők az igazi barátok...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló