Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Bár az életben olyan sok dolog lesz amit nem fogunk tudni megválaszolni. És ez valahol így van rendjén. Hisz azért élünk, hogy ezekre a megválaszolatlan kérdésekre választ kapjunk. Nem lenne értelme az életnek, ha mindenre tudjuk a választ.
Az önsajnálaton túl, már csak egy sarlatánt látok! Minden igazság kimondva fájdalmat okoz, mert kimondva másolt szöveg, s olyan ember olvassa fel, ki nem értheti meg...Ezek után a szavak konokak és a jó ég se tudja, ha csalódnia kell a betűk kerítésszerű soraiban, mit fog érezni...? Ott fog állni a színesre festett kerítés mellett, de Ő maga semmissé válik és hasonló nemű lesz a levegővel...
Mit is mondhatnék...A gond az, hogy mindaz amit szólnék nem lehet több, mint amit hallani akarnak. Mit is mondhatnék, ha néztél rám egyszer valaha, de arcod feledésbe merült, amikor, még ,mosoly volt ajkadon...Mit is tehetnék, mikor megváltást hoznék, de megölik bennem azt, ami én lehetnék, és virág helyett tövis leszek?...Ezek után mit is mondhatnék, tehetnék, lehetnék...?!
Elég nehéz mosoly mögé rejteni a könnyeket, de nem lehetetlen. Ráadásul vannak olyanok akik különleges erővel vannak megáldva egy láthatatlan szemüveget viselő emberkék, akik akkor is látják a könnyidet, ha elrejted őket. Ezek a különleges erővel és szemüveggel rendelkező egyének, a barátok.
Bütyök csak ült, és nem tudta, ilyen esetben mi a teendő. Tele volt szeretettel és részvéttel, de ezekkel az érzésekkel nem tudott mit kezdeni. Barátját betegnek érezte, és fájdalmát olyan őszintén hatalmasnak, hogy nem mert hozzányúlni. De egyúttal félt is, hogy ezt a soha vissza nem térő ölelést megzavarhatja valami...
Időnként annyi kérdés zakatol a fejemben..vajon jól tettem ezt vagy azt,vajon jó ember vagyok-e, vajon szeretnek-e az emberek? De aztán mindig arra gondolok hogy ezekre a kérdéseinkre a mindennapok válaszolnak..az események sorozata, a tettek következménye...az hogy mennyi baráttal és mennyi ellenséggel rendelkezel...minden adott minden előttünk van..a kérdés csak az hogy elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy kellő nagyságúra kinyissuk a szemünk és szembesüljünk a válaszokkal..ahogy mondani szokták..ne csak nézz, láss is!
Néha megállt az evésben, s ilyenkor úgy érezte: a bokrok puha árnyékában elmúlt emberek lélegeznek, s a föld, ahol ül, azért meleg, mert előbb ült már rajta valaki. "Itt volt a fal" - mondta Matula, de hol vannak a kőművesek, akik rakták, hol a kéz, amely a habarcsot keverte, hol a gondolat, ami az egészt teremtette? Mi lett belőlük? Milyen erő lett belőlük? Hiszen az energia nem vész el, csak megváltozik.
Fa lett belőlük? Madárszó, virág, tölgymakk és mogyoró lett belőlük? Szél és pára lett belőlük? Felhő? De mi lett a képzelettel, a gondolattal? Belerakták a falakba, vagy itt kereng, és megérinti az ő képzeletének húrjait?
Mi lett belőlük, mi lett belőlük? Föld, víz, elmállott csontok? Mész és foszfor? De hova lett a fájdalom, az öröm, a sírás, a kín, a mámor, a harag, a békülés, a szeretet? Egymásnak adták ezeket az érzéseket, és magukkal vitték?
"Majd elmondom" - gondolta, de amint barátjára nézett, arra gondolt, hogy az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel.
Jelen pillanatban ezek már elmúlt dolgok, mint egy elrepült, meggondolatlan pillanat.
Figyelj! Valami van még, valami amit tudnod kell...ha valamit akarsz, soha ne érd be a kevesebbel, mert lehet megkapod azt amit kevésbé akarsz, és rájössz, hogy sosem lehet már ezek után a tied az amit mindig is mindennél jobban akartál...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló