Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Egy sodró áradatban,
Végtelenül fájó emlékkép,
Egy sivítva haldokló,
Mégis élni akaró vad őszinteség.

Kezeket érzek mindenhol villanni,
Közöttük érzem önmagam,
Vonagló, vad, kéjes élvezetben,
Egy villanásra lelkünk is benne van
Számtalanszor hallom, hogy sopánkodik az ember, mert csak a pofonokat kapja az élettől - hogy a közhellyel éljek. Arról viszont senki nem beszél, hogy ezeket miért ne adhatnánk vissza?
Nem tudom hogy veled mit csináljak. Mert téged nem tudlak kidobni a kukába, vagy eldugni! Te teljes valódban itt vagy! Itt vagy elöttem és az emlékeimben! És nem akarok emlékezni, mert fáj! És most már fájt eleget! És minden este, még a mai napon is csak azt kivánom lefekvésnél, hogy te legyél ott velem, ölelj át kiskifliben!
Még ezek után is, hogy így bántál velem csak erre vágyom.... és ez is fáj....
A hold már magasan ragyog,este van..de mégis olyan mintha nappal lenne,oly nagyon világított ez az égitest.Ilyenkor minden életre kel,az árnyékok,a szél hangja,a fák,a csillagok.Miért gondoljuk mi emberek hogy amikor besötétedik minden elalszik.Hiszen nem így van,nagyon nem.Ilyenkor felébrednek azok a dolgok amik nappal alszanak.Ilyen például a gondolat..nem olyan formában mint nappal,hanem álom képében éjszaka,hisz mindaz ami az adott napban/időszakban a fejünkben motoszkált az éjszaka megelevenedik.Én gyakran járok olyan helyeken amelyeket még talán nem is láttam,nem fedeztem fel sohasem.Az álmokban az a jó hogy nem szab határt a képzelet.Lehetünk szuperhősök de lehetünk hétköznapiak.Lehetünk üldözők de vadak is néha napján.Ezeken a helyeken gyakran álmodom szabadságról,kalandról,barátokról és szerelemről...Néha amikor felébredünk elfog az érzés,hogy bárcsak folytathatnánk,bár igazából is átélhetnénk,de ilyenkor rádöbbenünk hogy ez nem más csak egy álom,mely gyakran az is marad.Olyan is előfordul mikor örülünk neki hogy vége, nincs úgy valójában ahogy agyunk által lett megszülve néhány dolog...
Nincs üzenet, nincs levél,
tudom már, hogy ennyit ér.
Ennyit ér a szerelem,
belehalni gyötrelem.
Szeretni már nem lehet,
mert gonoszságból született.
Az az érzésem,
visszasírnám szerelmem.
Ki egykor szeretett, de gonosz voltam,
így hát elengedett.
Szerettem őt nagyon,
és a szívem mélyén ott van a fájdalom.
Merre jár, hol lehet,
ki egykor szeretett.
Most ugyanez az én bajom,
de szeretni már nem fogom.
Messze jár, más az élete,
más szemébe nézek én is bele.
Egy könny csordul végig arcomon,
hogy nem lesz enyém jól tudom.
Gyermekként mennyit álmodtunk..barátokkal vígan futkározva, merészen alkotva, teljes napokat bandázva..nem szabott határt semmi gondolatainknak..képesek voltunk dolgokat megálmodni,bátran nekiállni,igaz ezek gyakran álmok maradtak de mi akkor sem törtünk le, hiszen az egész csak a játékokról szólt..
..annyi minden van most bennem így.. hogy már egy ideje nem is beszéltünk,
úgy érzem megfojt a hiányod és ez hogy nem keresel nem érdeklődsz utánam darabbokra tép szét...és ezek a kis darabok azok amelyeket Te csináltam bennem!
hiányzik a mosolyod és a mindent elmondó arany barna szemeid..hiányzik minden ami te vagy!
az összes ki mondott szavad, az üzeneteid a nézésed..és pusztán az hogy csak mennyünk egymás mellett az utcán.
te vagy egyetlen olyan ember az életemben akit senki de senki nem tud helyettesíteni...találkozhatok bárkivel, Téged kereslek minden kimondott szavában és minden sarkon azt várom hogy hátha feltűnsz...szokásos kabátodban..és cipődben.
...Te vagy mindenem a kimondd szavaim az összes gondolatom minden percem...minden velem történt jó vagy rossz dolog..képzeletben minden kis apró titkomat megosztom veled..és mindig itt vagy velem!
te vagy életem legfontosabb embere..minden csepp könnyem minden, rossz pillanatom ..a szép és a kevésbé szép gondolataim...minden új fiú az életemben, minden szeretetem...és az összes fájdalmam.
és Te mégis mással vagy...de nem érdekel mert tudom hogy ennyire senki nem szerethet téged mint én!
Soha nem felejtem,mit éreztem,mikor először megláttalak.Volt benned valami különleges,ami örökre megmarad emlékezetemben.Talán a szemeid,talán a kezeid, vagy az ellenállhatatlan mosolyod-mind azok a dolgok,amiket már oly jól ismerek.Bármi is volt az,magával ragadott és megigézett.Ha most rád nézek,olyan embert látok,aki életem mindennél fontosabb részévé vált.Vannak pillanatok,mikor újból érzem a varázslatot,ugyanazt a láthatatlan erőt,amely feléd húz- éppúgy,mint mikor először találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem- Szerelmes leszek.
Illatos piros rózsát helyezek formás kebleidre,
Ajkaidon forró csókjaimmal magamhoz ölellek.
Igazán őszinte szerelmemmel egyre dédelgetlek,
Boldogságot, egészséget, - éltessen Isten örökre!
Valahányszor azt mondom hagyj mennem...belül azt kívánom kövess engem. Valahányszor azt mondom már nem szeretlek...belül összeszorul valami bennem. S valahányszor rád nézek úgy látom te ezt mind megérzed.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló