Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Én csak önmagam szeretnék lenni. Úgy élni, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, hogy a képességeimhez mérten a maximumot teljesítsem. Nem akarok versenyezni vagy mások ostoba elvárásainak eleget tenni. Magammal akarok rendben lenni, a belső békét megtalálni. Soha többé nem akarom saját magamat hátráltatni, mert eddig csakis én voltam az akadály a vágyaim beteljesülésében. Le akarom, le tudom küzdeni önmagam. Mert valóra akarom váltani, valóra tudom váltatni!
A helyzet az, hogy arra még te is képtelen vagy, hogy mindenkivel azonosulj. Nem vagy képes mindenki dilijeit, hóbortjait, téveszméit elviselni és még magadévá is tenni. Nem megy! Egyszerűen vannak határok, amiket még te sem lépsz át. Nem, mert nem mered, hanem, mert nem is akarod. Lehetsz akármilyen tűzrőlpattant, vehemens és infantilis, a saját magad által kreált elvárásokat sosem fogod megszegni. Felesleges olyanokra pazarolni az idődet, akik nem akarják elfogadni azt, ami vagy. Akik nem értik, hogy a NEM, az NEM! Ne is erőltesd! Eddig is jól érezted magad, hát ezután is jól fogod. Nevess azokkal, akiknek a bolondságai kompatibilisek a Te bolondságaiddal! Egészen addig, amíg akár egyetlen személy is képes belőled előhozni az ?állatot?, de ezzel nem szűnsz meg önmagad lenni, na addig drágám pont jó helyen vagy!
Nem szabad sírni, amikor elviszik a lovad hanem örülj, hogy eddig vele lehettél és lovagolhattad. Gondolj arra, hogy még mindig veled van...
Ne sírni kell mert elvesztettük hanem,
örülni, hogy eddig velünk volt és lovagolhattuk.
- Szia! Beszélnünk kell.
- Hol a csudában voltál?
- Az most nem számít.
- Hogy-hogy nem számít? Mindenhol kerestelek, hívtalak a mobilodon, benéztem a szállóba, a házban meg Patty volt.
- Szökjünk meg!
- Mi?
- Gyerünk, Luke! Fogd a kulcsaidat és menjünk!
- Megszökni?
- Azt mondtad, Martha's Vineyardon esküdjünk meg. Nem azt mondtad, hogy Martha's Vineyardon esküdjünk meg?
- Igen, de... de én most...
- Akkor menjünk! Elautózunk Marylandbe. Egyszer úgyis látnunk kell Marylandet. Elmegyünk oda kocsival, összeházasodunk, aztán visszajövünk, összepakolsz, és odaköltözöl hozzám.
- Oké, állj meg!
- Már mindent elterveztünk, igaz? Akkor most valósítsuk is meg!
- Higgadjunk le! Ezt nem most kell megbeszélnünk, ugye?
- De igen, mert csak várunk, és várunk, és halogatjuk. De én már nem akarom ezt tovább halogatni.
- Igen, de pont most?
- Igen, a jelennél nincs jobb idő. Most a legjobb, mert most most van.
- Gyere!
- A te kocsiddal vagy az enyémmel?
- Lorelai, ezt meg kell beszélnünk.
- Nem, hónapok óta csak beszélünk róla. Én tenni akarok. Menni akarok.
- Nem dobhatunk félre mindent, hogy összeházasodjunk.
- Miért nem, Luke? Nem szeretsz?
- Tudod, hogy de.
- Én szeretlek, Luke. Szeretlek. Vártam, és félreálltam, hogy elrendezd a dolgaidat. Megkértelek, hogy vegyél feleségül, amibe beleegyeztél.
- Gondolkodni próbálok.
- Kipofoztuk a házat, ugye? Nagyobb lett a wc. És nem vettem meg azt a lila tapétát, mert neked nem tetszett. És ha választanom kell a lila tapéta és közted, akkor téged választalak. Én téged választalak. Téged választalak.
- Én nem mondtam, hogy ne vedd meg.
- Ó, Istenem, hiszen nem tetszett!
- Engem nem érdekel a tapéta!
- És én érdekellek?
- Igen.
- Mert én már megőrülök. Elköteleztem magam, és eddig nem látom az értelmét.
- Van értelme, de nekem Aprilre is gondolnom kell.
- De ha összeházasodunk, Aprillel is minden rendben lesz. Anna is megmondta.
- Anna? Mit jelentsen ez?
- Amikor beszéltem vele.
- Mikor beszéltél Annával?
- A buli után és...
- Nem tudtam, hogy beszéltél vele, nem lett volna szabad. Miért beszéltél Annával?
- Tudom és bocs... Egek, nem fogok védekezni! Hónapok óta csak úgy vagyok, hogy nem mondok semmit, semmiről sincs véleményem, mintha valami árnyék lennék, és ebből nekem elegem van! Elegem van a hosszú, hosszú ideje tartó várakozásból!
- Ezt végig kell gondolni.
- Nem!
- Ott van April.
- Azt kell kitalálni, hogy ő hogyan illik majd az életünkbe, és nem fordítva.
- Megpróbálom.
- Próbáld az esküvő után!
- Várjunk még!
- Nem, nem várok! Most vagy soha!
- Nem szeretem az ultimátumot.
- Nem szeretem a hétfőket, de sajnos hetente találkozom velük.
- De nem tudok csak így beleugrani.
- Ezt sajnálattal hallom. Most mennem kell.
Csalódás, Film,
Vágyakkal nézlek, dalban mondd el nékem,
Meddig él benned e csodás szerelem.
Dús emlékek varázslatos élmények,
Csókos élvezet, meghitt ölelések.
Boldogság, ,
Egy este London híg ködében
Ifjú csavargót láttam én
Olyan volt mint szerelmem éppen
S egy pillantást vetett felém
Szememre nehezült a szégyen

Követtem a csibészgyerek
Fütyült a kezét zsebre vágva
Úgy jártunk utcát és teret
A megnyílt Vörös Óceánba
Mint Fáraó s a héberek...

E szerencsés királyokon
Tűnődtem mikor álszerelmem
S az akit szeretek nagyon
Összeütköztek mind a ketten
Hűtelen árnyak bánatom

Bánat melyen a pokol állott
Feledés ege nyiss utat
Eltűrnék szívesen haláluk
Eladnák érte árnyukat
Földi szegény hires királyok...

Hajóztunk már eleget eddig
Te szép hajóm emlékezet
Rossz ihatatlan vizek közt itt
Csavarogtunk-e eleget
Szép hajnaltól szomorú estig

Hamis szerelmem ég veled
S eltűnsz már keveredve véle
Te is kit elvesztettelek
Németországban most egy éve
S akit már látnom nem lehet...
Sose tudjuk meg meddig juthatnánk, ha el se indulunk!
Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.
Ha jobban belegondolunk, van egy tökéletes kiskapu a "míg a halál el nem választ" fogadalom kikerülésére. Senki nem definiálta még eddig a veszteség tárgyát, ennélfogva vakon elfogadjuk azt, hogy ha a kialakult kötődés meghal, teljességgel el is választ minket egymástól.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló