Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Hull a könnyem, mely nem kell senkinek, eddig én is így voltam, s most kellek magának az Istennek.
Egy darabig tényleg elhittem, hogy minden igaz ami velem történt. De aztán meglebbent a függöny, és rájöttem, eddig hazugságban éltem. Minden egyes lélegzetvétel fájt. Már nem emlékeztem a boldog percekre. Nesze nekem valóság...
....nem tudom most mit is mondjak,mert ha a közeledben vagyok vagy ha csak véletlenül is rám nézel megbolondulok.Az illatod,az arcod,a hangod és a gyönyörű szemeid elfeledtetik velem az összes problémát amit eddigi életem folyamán elszenvedtem.De sajnos te másnak adod a szíved és a te bolygód más körül forog.De én mégis nagyon boldog vagyok.Emlékszel azt mondtad nézzem a dolgok jó oldalát!És igen ennek is van jó oldala,ugyanis a képzeletemben,a gondolataimban csak az enyém vagy és az én bolygómra szórod napsugaraidat.....szeretlek......köszönöm,hogy mindig mellettem vagy! :D
Az életünk..nem más mint egy szép szóló..hogy mivel játszák,meddig játszák nem rajtunk áll,mi csak hangszerek vagyunk.Minden a szerzőn és a zenészen áll,aki egy és ugyanaz.Lehetsz pergős mely lassacskán megnyugszik,de lehetsz nyugodt mely a végére befejezésképp pörög fel kicsit.Az élet már csak ilyen..de a végszónál minden kiderül..hogy azok kik végighallgatták felállnak s végig tapsolják a kivonulást,megdicsérvén az alkotást vagy ülve maradnak és közömbös arcot vágnak..
Ostobának érzed magad, hiszen eddig azt hitted szeretnek? és aztán nehéz beletörődni az igazságba. Jobb álomvilágba élni és elkerülni a szomorú igazságot, de aztán mikor felébredsz az álomból jó nagyot pofára esel. Annál nagyobbat csalódsz ,minél hosszabb ideje álmodozol.
Az ember élete olyan mint egy befejezetlen könyv,mindig csak azt tudod mi volt eddig, mi volt az utolsó sorba leírva...
De azt, hogy mi van a folytatásban vagy hogy mi maga a folytatás, nem tudhatja..hisz akkor íródik..abban az aktuális percben..
Mindenki reméli, hogy csupa jó dolgot dokumentálnak le a következő percben,hogy talán élete következő sora az, amire mindig is várt..
Bármi is vár rám,bármi jó vagy rossz szeretném nyugodtan átélni,szeretném úgy átvészelni hogy tudjam, senkit nem hagyok magára értetlenül, kérdésekkel, veszekedéssel elválva..
Hisz az ember, a körülötte élők világát átformálhatja,megváltoztathatja egyetlen jó vagy rossz dologgal is akár..a kérdés csak az hogy hogyan teszi mindezt..
Nem tudhatod mi vár rád..a következő percben,reggelen,kanyarban, sarkon..mi a következő amit meglátsz,felfedezel..
Ez olyan dolog amikor az ember egy ködös utcán halad a célja felé..az előtte lévő út olyan szürke és annyira sötét hogy nem lát semmit szinte..de mégis megy, egyre csak halad, mert tudja hogy a célja a ködön túl van.
Néha látja a fel-fel tűnő alakokat,tárgyakat,eseményeket..de mennie kell, nem állhat meg.. Hisz ez így lett leírva,nem változtathatja meg a már leírt sorokat..s nem haladhat visszafelé, csak előre..
Mindenki ölt már meg valamilyen bogarat, apró élőlényt. Én is annyit elpusztítottam már. Soha nem gondoltam bele, hogy mi tettem, eddig. Egy embert megölni mégse olyan, mint egy rovart. Belegondolsz, hogy egy fontos személyt veszített el a világ. Akinek valószínűleg családja volt. Sokat tehetett volna az emberiségért. És te mégis elfojtott dühvel és haraggal védelmezed meg a saját életedet, mert úgy gondolod, az fontosabb mindenki másénál. Valószínűleg, ha másnak is elmondanám, csak megnyugtatnának, hogy önvédelem volt és persze, hogy mindenkinek fontosabb a saját kis élete a másiknál. Pedig nem. Nem tudok beletörődni, hogy pusztán jó céljából megöltem valakit. Amikor rátaposok egy hangyára nem az jut eszembe, hogy ez az élőlény, amennyire kicsi, olyan fontos az életnek, hanem az, hogy mennyi bosszúságot okozhat. Nem lennék képes még egyszer megölni valamit. De az elkövetkező időkben ismét pusztításra kell vetemednem, hogy megvédjem azokat, akikre halál várna, ha megfutamodnék. Nem tehetem, legalább is nem most. Mindenki számít rám. A nemes célért kell küzdenem. Ha feladom, nem ez az egy ember hal meg miattam. Annyi mindenki más is. Gyávaságból nem lehet megélni. Talán jobban fájna, ha nem küzdenék tovább mindenki érdekéért.
Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy. Az voltál mindig is. De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved és fél tested volt. Ezért élt benned az örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt fele-ségül - megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innentől kezdve már Ember leszel. (...) és amikor eljegyezted a te szerelmes másik feledet, úgy nevezted, hogy 'menyasszony'. Tudod, miért? Mert mi itt a szellemi világban azt látjuk, hogy nem most találkoztatok először!
Ismeritek egymást a mennyből. Ott veszítettétek el egymást, a mennyben, s most újra itt vagytok, együtt! Sok asszony van a világon, de ez az egyetlen, akit a 'mennyből' ismersz, s ő, a menyasszonyod lesz a 'menyegző' után a te feleséged.
Addig van esély arra, hogy álmaid valóra váljanak ameddig hiszel bennük, ha már te magad se hiszel az álmaidban akkor soha nem lesz belőlük valóság.
Élet,
Eddig két szívem volt, most csak egy van, de az is darabokban.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló