Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Kár, hogy elfelejtjük, miért is jöttünk erre a világra. Azt, hogy mi magunk vagyunk felelősek saját boldogságunkért.
Vegyünk hát virágot, ékesítsük fel vele a szobát, gyűjtsük magunk köré azokat akiket szeretünk, akik méltóak arra, hogy boldogságunk részesei legyenek.
Hosszú sétákat, tartalmas beszélgetéseket, öleléseket, önfeledt nevetéseket nyújtó alkalmakat gyűjts magad köré.
És gyerekeket, akik még érintetlenek a nagyvilág szennyétől, akik szemében még csillog az az isteni fény.
És kutyákat, akikből a hűség soha nem vész el.
Közben pedig maradj mindig önmagad, add át magad a pillanatnak, mert az a jövőd előszobája. Ebből előrébb lehet lépni. Ha van kivel, van miért, és van kiért. Mert van kiért: önmagadért.
Talmud

A bús magányban
ne szenvedj.
Ne sirasd az elmúlt nyarat.
Jövő tavasz után majd meglátod,
teljesen megújulva megkapod.

Ne tétováz!
Engedd be a szíved kapuján a holnapot.
A Kisvejkei csobogó füzes patak partján.
A boldogságból szívjál be egy jó nagyot.

A patak partján bolyongj,sétálj keresd,
a párodat.
A bátortalan őszi szellő engedd,
hogy csókolja meg az arcodat.

Legyél boldog.
Addig szeress ameddig élsz.
Szeress addig ameddig megteheted.
Mert nagyon hamar,
észrevétlenül elkopik az életed.


Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

tel

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
? Úgy mint régen ?
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

beke

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni?
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra?
Mért mindig én?! Mért mindig én vagyok a hibás,kettőnk közül mért csak nekem fontosabb a másik,mint bárki más? Szeretném ha szeretnél,annyira mint én téged..múlnak a napok a hónapok az évek,s te észre sem veszed,hogy én az életemet adnám érted! Nekem a fő a te boldogságod,nekem az számít,hogy neked mi a jó,mi a kívánságod. Szeretném ha tudnád én itt vagyok,itt leszek neked,amíg élek őszintén,teljes szívemből szeretlek!
Sokszor van, hogy mondjuk, majd.... "Majd ha megtehetem, ha megteheted, ha ilyen vagy olyan leszel, ha ez vagy az lesz.... Majd akkor leszek boldog ha...."
De a boldogság nem akkor lesz. A boldogság most lehetséges csak ebben a pillanatban. Egy feltétele van a szeretet, amit magad, és mások iránt érzel. Nem tegnap, és nem is holnap. Az akadályok, elvárások, a majd, csak mind kifogás, eltávolít a jelenből. Kifogás, mert ha eljön az a bizonyos majd, kitalálsz újabbakat, hogy ne kelljen érezni a jelent. A szeretet képes lebontani a falakat, megszüntetni az akadályokat, és a jövőbe vágyakozást is.
Gondold végig. A nehézségek, aggodalmak... változnak, átmeneti természetűek. A szeretet állandó, és örök.
Ha a körülményektől teszed függővé a szeretet, és a boldogságot, sosem kaphatod meg, mert mindig lesz majd.
Ha egyszer, csak egyszer megérzed és megérted, mi a szeretet és a boldogság, nem lesz több majd...csak most.
Elméletileg létezik a tökéletes boldogság lehetősége: úgy, hogy hiszünk a bennünk lévő lerombolhatatlanban, ám nem törekszünk közelébe.
Élet,
Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi srácra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni. És észreveszem hogy más férfiak is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt...
Csalódás, Remény,
Csók...
Mérhetetlenül nagy valami... Olyan nagy, hogy bár mindenki csókol vagy csókolt, mégis, az emberiség túlnyomó része sohasem találkozott vele. Nem, mert csak a száját nyomja, tapasztja egy másik szájra, amelyre talán vágyott is, amelyet kívánt. Mégis... a legtöbb csók ... nem csók... csak valami olyasféle... Mert a csók lényegét nem a két egymásra szorított száj adja, nem is a forróság, amit a vér visz bele, hanem az, ami a mélyén van. A lélek... A szédületes magasság, a teljes testi-lelki feloldottság, amelybe csak a lélek repíthet. Csak a lélek teheti, hogy a csók megrázzon, elhamvasszon, hogy ne maradjon belőled semmi,csak egyetlen egy halálosan nagy vágy. Hogy ne keljen, soha, soha se kelljen életre ébredned. Az igazi csókból, fájdalmas az ébredés. Még annak a tudatában is, hogy a csókot meg lehet ismételni. Hogy ismét fel lehet repülni végtelen magasságokig, hogy ismét súrolni lehet az Eget, a Mindent. Hogy ismét ájultan bele lehet zuhanni a másik emberbe és ismét érezni lehet valamit ... sokat... Istenből. Abból az álomból, akaratból, amivel Isten az embert megalkotta és amilyenné az ember igazi boldogságát, örömét elképzelte. Az igazi csókból való ébredés... zuhanás... Az égből a földre. A határok közé zárt végtelenből a porba. Mert az igazi csók, még a végtelent is akkorának engedélyezi, emekkorát a szerelem betölt.
Az ember önmaga boldogságának meggátlója!
Boldogság,
Minden tettemmel a boldogságod keresem,
Napfényed leszek a legfagyosabb reggelen.
Bú s bánat idején letörlöm a könnyedet,
Szürke hétköznapból varázsolok ünnepet.
, Boldogság,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló