Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ki lehet az? Mi lehet az?
Vágtat szélsebesen.
Karomat tárva várom,
jöjj hát szélsebesen.
\"Gyere erre itt vagyok,
ne félj tőlem én szeretlek téged,
s megsimítom sörényed,
amikor csak akarod\"
Vágtat tovább, erre jő!
Felpattanok rá, s úgy repülünk tovább!
Mégis...valami bánt!
Talán az,...hogy csal álom az egész!
Soha nem felejtem,mit éreztem,mikor először megláttalak.Volt benned valami különleges,ami örökre megmarad emlékezetemben.Talán a szemeid,talán a kezeid, vagy az ellenállhatatlan mosolyod-mind azok a dolgok,amiket már oly jól ismerek.Bármi is volt az,magával ragadott és megigézett.Ha most rád nézek,olyan embert látok,aki életem mindennél fontosabb részévé vált.Vannak pillanatok,mikor újból érzem a varázslatot,ugyanazt a láthatatlan erőt,amely feléd húz- éppúgy,mint mikor először találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem- Szerelmes leszek.
Az egész testemet felemésztette az az üresség amitől mindig is féltem,hogy valamikor rám talál..és eljött, úgy ragadott magával, mintha vízbe estem volna levegő nélkül,és nem találnám a felfelé vezető utat.. nem látok senkit, nem segít senki.. elvesztem..elvesztem és nem találom az út végén a fényt..kihunyt.
Álomkép,hogy majd egyszer újra visszatérsz.
Ne ígérj!A remény a szívem tépi szét.
Hol van már a régi nap,amikor úgy vártalak,
és a hold is számon kéri,amit együtt ígértünk.

...Amikor még szenvedéllyel öleltél,amikor még tiszta volt a szó.
Amikor még mindent bennem kerestél,és én voltam minden,ami jó...
Az én történetem nem került be a könyvekbe. Mondják, a Nyugat történelmét lóháton, nyeregben írták. De senki se látta még a lovak szemszögéből. Mostanáig.
Itt születtem. Azon a földön, amit régi nyugat néven emlegetnek. Mi úgy tudjuk, ez a táj kortalan. Se kezdete nincs, se vége. Itt simul egymásba a föld és az ég. Mint a pőrén legelő kószáló szél, ide tartozunk. Mindig ide tartoztunk. A musztáng a nyugat szelleme. Hogy ez a nyugat végül is elveszett-e vagy sem, azt nektek kel tudnotok. Amit én mesélek, szín igaz. Ott voltam. Emlékszem. Emlékszem a napra és az égre, amikor nevemen szólított a szél, és a ménes azidőtájt még szabadon száguldott.
Az ember élete olyan mint egy befejezetlen könyv,mindig csak azt tudod mi volt eddig, mi volt az utolsó sorba leírva...
De azt, hogy mi van a folytatásban vagy hogy mi maga a folytatás, nem tudhatja..hisz akkor íródik..abban az aktuális percben..
Mindenki reméli, hogy csupa jó dolgot dokumentálnak le a következő percben,hogy talán élete következő sora az, amire mindig is várt..
Bármi is vár rám,bármi jó vagy rossz szeretném nyugodtan átélni,szeretném úgy átvészelni hogy tudjam, senkit nem hagyok magára értetlenül, kérdésekkel, veszekedéssel elválva..
Hisz az ember, a körülötte élők világát átformálhatja,megváltoztathatja egyetlen jó vagy rossz dologgal is akár..a kérdés csak az hogy hogyan teszi mindezt..
Nem tudhatod mi vár rád..a következő percben,reggelen,kanyarban, sarkon..mi a következő amit meglátsz,felfedezel..
Ez olyan dolog amikor az ember egy ködös utcán halad a célja felé..az előtte lévő út olyan szürke és annyira sötét hogy nem lát semmit szinte..de mégis megy, egyre csak halad, mert tudja hogy a célja a ködön túl van.
Néha látja a fel-fel tűnő alakokat,tárgyakat,eseményeket..de mennie kell, nem állhat meg.. Hisz ez így lett leírva,nem változtathatja meg a már leírt sorokat..s nem haladhat visszafelé, csak előre..
Van, hogy pont abban a pillanatban sikerül valami, amikor végleg feladod!
Ha véget ér a türelem és csak arra leszel figyelmes hogy csukódik az ajtó...megkell értened..vettem a kabátom és elindultam..felültem az első vonatra majd az első repülőre és már magasan szállok..távoli helyeken járok...de tudd hogy a szívemben őrizlek és ott vagy velem bárhol is járok...de van amikor az embernek mennie kell..van amikor nem várhat, nem maradhat mert úgy érzi mennie kell..hogy világot lásson?vagy csak felejtsen?vagy csak egyedül legyen?-van hogy maga sem tudja...az ember..
A szerelem nem az, amikor megváltoztatod a hangodat, viselkedésedet párod iránt, hanem az, amikor önmagad tudsz lenni és ő ezért szeret téged, önmagadért.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló