Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Lehunyom a szemem, ahogy szád finoman, alig érintve simul az ajkaimra. Óvatos vagy, csókod tapogatózó, bátortalan, várod a válaszom, várod, hogy akarjam én is.
Megfeszülök a vágytól, szám válaszol a Tiédnek, testem hozzád simul, nyelvem moccan, és nyomban rátalál a Tiédre. Lassan, élvezettel csókolsz, számat ízleled, nyelved a nyelvemet simítja, ajkad mézédes, elmerülsz bennem, számba sóhajtod a vágyad, a várakozás semmivé válik, már csak múlt...
...de aztán este kinéztem az ablakon, és annyira gyönyörű volt a telihold. És az jutott az eszembe, ahogy a felhők mögött eltűnt szép lassan, de a szemnek láthatatlanul hogy az én életem is ilyen szép lassan ment tönkre. Hogy mikor már csak azt veszed észre hogy a holdat elfedte a felhő, a szürke felhő, akkor feltűnik, hogy nem is vetted észre hogy mennek a felhők, csak hirtelen eltűnik a fényesség, de hisz az előbb még ott világított a sötét égen teljes egészében. Az én életem is ilyen gyönyörű fényes volt még akkor. És hirtelen eltűnt. Minden. Minden fény, még egy kis halvány jel sem volt, hogy valaha ennyire szépen ragyogott volna, ahogy az emlékeimben. Azt se tudtam mi van. Nem láttam a nagy sötétségben, eszeveszetlenül kerestem a fényt, ami már nem volt. És nem lesz, soha többé.
Igazad van mikor azt mondod gyerekes vagyok,naív és folyton csak álmodozom..de mond ez miért jelent problémát..nézz körül..ebben a világban?..még jó hogy álmodozom..hisz a valóság megrémít...gyerekesnek számítok mert nem veszek mindent komolyan vagy mert időnként belefér egy reményről szoló mese?..és naív?...nézzük csak meg jobban..naívitásom nem feltétlen rossz hisz a jót feltételezem..a gond az hogy csalódom mert a világ nem olyan jó mint ahogy gondolom gyerekes szívvel..nem olyan békés,barátságos..folyton résen kell lennem,folyton vigyáznom kell ..nehogy valaki még összetörje az álmamimat amit elképzeltem...
Én azt mondom éld az életed úgy, ahogyan akarod. De figyelj az apró jelekre, és keresd a megoldást minden kérdésedre. Lehet, hogy nem fog elsőre sikerülni.De ne add fel. Az a lényeg, hogy küzdj !
Az utóbbi időben ritkulnak álmaim. Azt olvastam lélektankönyveim egyikében - sok pszichológiát olvasok, meg akarom érteni az érthetetlent -, hogy ahogy öregszik az ember, egyre kevesebbet álmodik. Lassacskán, úgy tűnik, én is egyenesbe jövök.
A jövő az nem egy rab, akit a székhez kötözve tarthatsz és uralkodhatsz rajta. A jövő egy szabad lélek, aki azt és úgy tesz, ahogy csak akar. És ha ahhoz van kedve, akkor megbosszulja a múltad. És hidd el, játszani fog veled.
Időnként annyi kérdés zakatol a fejemben..vajon jól tettem ezt vagy azt,vajon jó ember vagyok-e, vajon szeretnek-e az emberek? De aztán mindig arra gondolok hogy ezekre a kérdéseinkre a mindennapok válaszolnak..az események sorozata, a tettek következménye...az hogy mennyi baráttal és mennyi ellenséggel rendelkezel...minden adott minden előttünk van..a kérdés csak az hogy elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy kellő nagyságúra kinyissuk a szemünk és szembesüljünk a válaszokkal..ahogy mondani szokták..ne csak nézz, láss is!
Gyerekkorunkban félünk éjszaka, mert attól tartunk, szörnyek bújtak az ágyunk alá. Ahogy öregszünk, a szörnyek egész mások lesznek. Önbizalomhiány, magány, megbánás... és bár idősebbek vagyunk és bölcsebbek, rájövünk, hogy még mindig félünk a sötétben.
Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz, még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi ...tovább ?meg. Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát. Ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal, elkezdjük sajnálni magunkat. Ami jajveszékelésbe fordul, majd marjuk magunkat, hogy lehettünk ilyen hülyék. De még mindig nem változtatunk.
Egy diák, mihelyt pénz üti a markát, képzeletbeli oszlopot emel magának, arra támaszkodik, biztosabban jár, mint azelőtt, szilárd talajt érez a lába alatt, tekintete nyílt, egyenes, mozdulatai fürgék, tegnap még alázatos, félénk volt, el is verhették volna, ma már ő verne el akár egy miniszterelnököt is. Tüneményes változások mennek végbe benne: mindent akar, mindenre képes, vágyai összevissza csapongnak, víg, nagylelkű, közlékeny. A szárnyaszegett madár szárnyra kapott. A pénztelen diák úgy kap egy szemernyi gyönyör után, ahogy a kutya ezer veszély közt futtában elcsen egy csontot, szétrágja, kiszívja belőle a velőt; míg a fiatalember, ha néhány röpke arany csörög a zsebében, apránként élvezi örömeit, elgyönyörködik bennük, mintha a felhők közt lebegne, feledi, mint jelent ez a szó: nyomor. Egész Párizs az övé. Tündöklő életkor ez, csupa láng és csillogás, a ficánkoló erő kora, amikor az ifjú, akár férfi, akár nő, nem a hasznot lesi! Adósságokat csinál, és ha van mitől féljen, csak azért is kétszeresen élvezi az életet.
... a nőknek a boldogság a költészetük, ahogy a szép ruha a díszük.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló