Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Sosem értettem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes.
 
 
Megy az idő. Túl gyorsan megy. Csak Én maradok itt. Csak Én nem tudok tovább lépni. Csak Én nem tudok a jelenben élni. Csak Én nem tudom hátrahagyni a múltat. Csak Én nem tudlak elfelejteni. Csak Én nem..
 
Boldog vagyok mert vele vagyok, boldog vagyok mert nem szerettem még így senkit, de boldogtalan is vagyok mert félek ő nem szeret úgy engem mint én őt.
 
Nem tudom kimondani azt az egy szót amivel lehet megtudnám változtatni a dolgokat .. mert nem tudom ő így érez-e. nem tudom kimondani, hogy SZERETLEK mert félek ez pont lesz a kapcsolatunkban.
 
...de mindig küldött valakit; valakit, aki kizökkentett.
Vajon csak emlékeztetni akart, hogy én is ember vagyok?
Talán csak eszembe akarta juttatni, hogy igenis szükségem van azokra a megfoghatatlan
dolgokra, amiket érzelmeknek nevezünk?
 
És bukik alá a nap, maga alá temeti a pillanatokat, visszahányva viszont a szenvedést, kacagva rajtam, hogy megint nekem kell kibogoznom a csomókat, elsimítanom a hegyeket, felfogni a végtelent, megérteni a reménytelent?de megértem, valami felfoghatatlan akarja így, talán ezzel tanítva az életnek egy szeletére, vagy a jövőre figyelmeztetve, ne hajtsam a hajthatatlant, ne verjem korbáccsal az ártatlant. Dolgozzak magamnak, egyetlen boldogságom a becsületem legyen? Mozdulni nincs motivációm, a jóból nem kaphatok soha, csak kóstolót, a tányért elmarják előlem, a mennybe csak bekacsintani tudok, a kulcsát soha meg nem lelem.
 
A baj nem ott kezdődik, hogy megcsaltál, hanem ott, hogy valószínű, hogy meg is akartad tenni.
 
Elviselhetetlenül tisztán láttam magam előtt a múltat. Pontosan láttam minden hibát, amit elkövettem, minden fájdalmat, amit okoztam, kis és nagy dolgokban egyaránt.
 
Lehet, hogy megszabadulsz az emlékektől,
De attól Őt soha nem vered ki a fejedből.
A tárgyakat kidobhatod,
A nevét bárhonnan lefirkálhatod,
De fejedből már sohasem tűnik el.
Minden nap szomorúan kelsz fel.
Mások odajönnek, kérdezik: mi a baj?
Te csak a földet bámulod, és forog veled a talaj.
Sírni már nem tudsz, hisz nem vagy bánatos,
Egyszerűen csak magányos!
Ne sírj, ne félj, csak várj,
Pár hónap s elmúlik ami fáj!
 
Tudod milyen érzés magányosnak lenni?
Amikor nem tudsz az úton egyenesen menni.
Nem érzel se hideget, se meleget,
Nem érdekelnek a tekintetek.
Körülnézel, de nem látsz semmit,
Csak az arcát szemeit.
Egész nap semmit se teszel,
Éhes vagy, de nem eszel.
Kinyújtod kezed, hogy elkapjanak,
De a karok, melletted elsuhannak.
Ami tegnap szép és jó volt,
ma csak boldogságot olt.
Végigsétálsz az utcán egyedül,
Magányosan, ahogy a tücsök hegedül.
Ne kérj segítséget, ők nem érhetik,
hogy szíved, miért, kiért vérzik.
magadba kell megoldanod, azt ami fáj,
Ne hagyd, hogy elfedjen a homály!
Kelj fel, küzdj ellenne, higgy benne,
Élj úgy, hogy a holnapi nap jobb lehetne!
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló