Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Nekem Te annál már ezer éve bonyolultabb vagy, minthogy meg tudjalak érteni..
Talmud
Mert Ő az a Hős, akit Gotham megérdemel, nem pedig akire szüksége van. Úgyhogy vadászni fogunk rá, mert Ő el tudja viselni, mert Ő nem egy Hős. Ő a néma védelmező. A figyelmes oltalmazó. A Sötét Lovag.
Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert szenvedek látni,
Nem akarom látni, mert fáj, ha látom.
Nem akarom látni, de mégis várom.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert reszketek látni,
Nem akarom látni, mert fáj, ha látom.
Nem akarom azt, hogy újra fájjon.

Nem akarom nézni az arcát, ha kérdez,
Nem akarom tudni, azt, hogy mit érez,
Nem, nem, nem, nem!
De igen! Szeretem!

Nem akarom látni, mert nincs erőm látni,
Nem akarom látni, mert nincs időm várni,
Nem akarom látni, mert megsebez újra,
Nem akarom látni, ezt ő is tudja.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert nem bírom látni,
Nem akarom látni, mert bánt, ha látom,
Nem akarom látni, mert kín, ha várom.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert elég volt látni,
Nem akarom látni, mert elég, ha érzem,
Nem akarom látni, mert elégek, érzem.

Nem akarom hagyni azt, hogy elérjen,
Nem akarok állni a tekintetében.
Nem, nem, nem, nem!
De igen! Szeretem!
Némely ember nagy bánata, hogy a fejét csak kívülről tudja vonzó állapotba hozni.
Igen, az élet utazás, melyet sokkal jobb társsal az oldalunkon megtenni. A társ persze szinte bárki lehet. Egy szomszéd az utca túloldaláról vagy a férfi az ágy másik feléről. A társ lehet egy anya telve csupa jó szándékkal, egy gyerek, aki mindig rosszban sántikál. Mégis minden jó szándékunk ellenére néhányan útközben elveszítjük a társunkat. És akkor az utazás elviselhetetlenné válik. Tudják az ember sok mindenre teremtetett, de arra, hogy magányos legyen biztosan nem.
Nem az a nagy tréner, aki rá tudja venni a lovat arra, hogy megtegyen valamit. A nagy tréner arra veszi rá a lovat, hogy meg akarja tenni azt a valamit.
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek.
A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög.
Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe.
Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk.
Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.
Talán mindenki életében van egy olyan ember, akire titkon vágyik,
Akiről tudja, hogy soha nem lehet az övé!
De ha egyetlen pillanatot kapna lehetőségként, hogy megérinthesse,
Kész lenne akár az életét adni is érte.
Van olyan hogy most vagy soha.
Ezt értékelni akkor tudjuk, ha megtettük a lépést az irányába.
S ha voltam egyszer olyan bátor megtenni,
Életemben a legszebb órákként fogom mindig megélni!
És ha igazán szeretnénk, vele egy életet leélni!
Azok szenvednek leginkább, akik nem tudják mit akarnak.
A szavakból zenei hangok lesznek, a mondatokból dallamok. Közlésre már nem
alklamasak, mert senki sem tudja és senkit sem érdekel, hogy mit jelentenek.
Így hát az állami és gazdasági vezetők ahhoz, hogy dolgozni tudjanak, kénytelenek
egyre újabb és csúfabb szavakat éa mondatszerkezeteket kitalálni, amelyek
ellenállnak a zenei átalakulásnak.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló