Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Részeg vagyok mint az állat, tele hánytam már a kádat. Klozet mélyén négykézláb okádok, de pezsgő pukkanásra felállok s neked Boldog Új Évet Kívánok!
Elveszett az élet nem mosolygok már
Fáj a szívem belehalok tán
Hiányzol lelkem túlságosan is
Csak rád vágytam mindig is
Összetört a szívem s nem lesz többé épp
Nekem csak te kellesz miért nem érted még?
Könnyekkel küszködöm nap-nap után mert nélküled
Újra szürke a világ!
Rám mosolyogódtál s reményt adtál de elfordultál
S reménytelenségbe hajszoltál
De még mindig csak rád vágyom mert
Többet jelentesz nekem mint bármi a világon!
Egyik reggel egy rózsacsokorral állított be hozzá. Közölte, hogy otthagyja az egyetemet, és belevág a saját üzletébe. Azután megkérte a kezét. Ő pedig igent mondott, pedig a csodálaton és a cinkosságon kívül mást nem érzett iránta. De azt gondolta, hogy az idő és az együttélés majd meghozza a szerelmet is. Különben is ez a fiú volt az egyetlen, aki megértette és ösztönözte: úgy érezte, hogy ha elszalasztja ezt a lehetőséget, talán soha többé nem talál olyan embert, aki elfogadja őt úgy, ahogy van.
Amikor úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van, amikor a családok leülnek az asztal köré, hogy együtt vacsorázzanak, hirtelen megjelenik a Szuperosztály szelleme, és lehetetlen álmokat kínál föl nekik: luxust, szépséget, hatalmat. És szétesik a család.
Egyszer szeretnék írni egy könyvet, amiben nem lesz semmi más, csak térképek meg szállodacímek, és a többi lap üresen marad: az embereknek maguknak kell megírniuk saját útikönyvüket, maguknak kell felfedezniük az éttermeket, a műemlékeket és azokat a csodálatos dolgokat, amelyek minden városban megvannak, de amelyekről soha nem beszél senki, mert "a történelem, amit meséltek nekünk" , nem szólt róluk a "kötelező látogatások" fejezetben.
...az igazi szabadság ugyanis nem az elkötelezettség teljes hiányát jelenti, hanem azt, hogy képes vagy önállóan dönteni,és elkötelezni magad amellett, ami neked a legjobb.
Miért tanulnád mindig, hogy mi a dal,
Minő az erdő, míg az élet elfoly.
Örömtelen poros szobafalak közt.
Hosszúnak nézed-é az életet,
Hogy sírodig teóriát tanúlsz?
Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
Bármennyire próbálsz jó lenni, vannak, kiknek nem tudsz megfelelni. De ez nem azért van, mert nem tudnál jobb lenni, hanem mert ők képtelenek a változásra..., minden igyekezeted ellenére.
Ülök a sötét szobába, egyedül, könnyem csorog.
Ülök az ágyon, s csak rá gondolok.
Hiányzik, Szeretem, Ő mégsincs velem,
s nem azért, mert nem lehet, szakított velem.

Ülök, s nézek ki az ablakon,
Néma csend, csak az utca zaját hallgatom.
Hiányzik, még mindig szüntelen,
reménytelenül szeretem, Ő az egyetlen.

Írom e verset, hátha elolvassa,
s reménykedek, hogy felkeres, s azt mondja:
Folytassuk Szerelmem, Veled akarok lenni,
Szeretlek nem akarlak elveszíteni.

Talán valóra válik,
Talán csak egy hiú álom,
De egy biztos,
Szeretem, Ő marad a párom.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló