Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Elnyúltam a hamu-pillérek árnyékába
Te fölemelkedtél arany oszlopokon
Nem szállhatok le már a kín zuhatagába
Mögém került az ég
A halált burkolón
A sötét sorokból kimenekedtem
Vissza nem térhetek sosem
Arcom vonásait mind sóval betemettem
Az elhagyott világ ölén már nincs helyem
Keress a napban
Keress minden homályban
Keress szivedben visszhangot mely senkié
Magadba-számüző unalom hegylánca felett
Csak fölfelé
Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,
tiéd lelkem szivárványos zománca,
tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.
Boldogság, ,
Hogyan fonjuk újra a régi élet fonalát? Hogyan folytatod tovább, ha a szíved mélyén kezded megérteni, hogy nincs már visszaút? Vannak dolgok, amiket az idő sem képes helyrehozni, olyan túlságosan mély sebek, amelyek hatalmukba kerítenek.
Az életben nem éri meg szerelmesnek lenni.
Semmi értelme.
Ugyanaz a vége. Mindig!
Szétszakad a szíved. Belehalsz. Fáj. Szétszed. Összetör.
Soha semmi nem tart örökké... Soha... Semmi...
Egyszer mindennek vége lesz. Hamarabb, mint hinnéd..
És úgy érzed vége az életednek.
Ne legyél szerelmes! Ne hidd hogy ez más. Dehogy más!
Előbb vagy utóbb rájössz, hogy valami nem jó. Ő se olyan már. Megszokjátok egymást. Kihuny a tűz. Te még próbálkozol... de egyedül tudod hogy kevés vagy hozzá. Amikor többet sírsz, mint mosolyogsz...de nem mondasz semmit. Az eszed üvölt, hogy fuss már. Menekülj, amíg tudsz... de a szíved tudja hogy már túl késő.
Szomorú, Csalódás,
A lovas ÖNZETLENÜL szereti lovát.
A ló pedig, mindig ÖNZETLENÜL adja vissza szeretetünket, még, ha a ló másként végzi szeretetét velünk!
Szeressük lovunkat, bármi esetben.
Ő minden pillantaban velünk van.
Még, ha eltávozott már az élőktől, ő akkor, akkoris veled lesz mindig, s mindenütt, a szívedben!

Természet,
Ha érzem, hogy szeretsz, szívem boldogságtól repesd.
Ha tudom, hogy hozzám húzz a szíved, lelkem tűzben ég.
Ha felhívsz engem, már akkor tudom, hogy engem szeretsz édesem!;)
A ló az maga a természet
-ha látsz egy lovat vízközelben tudd, hogy ő a vízben született
-ha látsz egy homokvihart melyből később egy ménes látszik kijönni akkor tudd, hogy az a ménes a homokból született
-ha figyelmes vagy s hallgatod a szeleket majd egy hideg fuvallat érint meg tudd, hogy az egy ló volt
-ha télen sétálsz az erdőben s nyerítéseket hallasz tudd, hogy épp akkor született meg egy új ló
... -s ha ősszel mikor a szél sodorja magával a leveleket s épp egy hatalmas levélcsapat megy el előtedd melyben lovak alakja formálódik ki akkor tudd, hogy egy hatalmas ménes vágtatott el előtedd.

Ha patadobbanást hallasz a szívedben akkor te magad vagy egy ló.
Nincs rosszabb dolog mint tapaszalni az elmúlás tényét..
Az elmúlás ..mi egyik pillanatban még reményteljes ..a másikban már odavan.
Mi egyik pillanat töredékében még a tied ..a másikban már szerte van.
Mit egyik pillanatban még teljes szívedben szerettél ..a másikban már messze van.
Mit egyik pillanatban még az emlékeidben őrzöl ..a másikban már veszve van.
Azt mondják az elmúlás jó dolog ..pedig nem az..
Van, mikor egyetlen szótól újra elkezd dobogni a szíved,
és úgy érzed, lehet még minden jó, mint régen.
Fellobban újra a régi szerelem,
s te ismét foghatod két kezem.

Ez viszont csak álom, egy röpke gondolat,
s hogy rád gondolok, az nem csak egy pillanat.
Szeretnélek látni, beszélni veled,
csak reménykedni tudok, a bánat mellett.
S te nem kívánod tudni sorsomat?
Azt már tudom: szerettél, megcsalódtál,
Szerettél újra, s akkor már te csaltál.
Ismét szerettél - hősödet meguntad;
S üres szíved most új lakóra vár.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló