Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Senki sem tudja milyen az,
mikor rátalálsz arra az emberre,
aki a világot jelenti,
aztán elveszíted.
/ Senna Hikari Kaien /
Hull a könnyem, mely nem kell senkinek, eddig én is így voltam, s most kellek magának az Istennek.
Valami torkomba fojtja a szót?
De ekkor mindig felébredek,
Megtört, fájó testtel éjjel az ágyban
Talán senki sincs mögöttem, és ettől félhetek
Szeme mint az égbolt kék és fényes volt
arca hosszú és vékony mégse kövér se alacsony
Haja mint a szép zöld rét mégis látni kell a bőrét
Egyszerűen nem találni szavakat erre a nőre
igazat mondom senki sem vonna engem kérdőre.
Számtalanszor hallom, hogy sopánkodik az ember, mert csak a pofonokat kapja az élettől - hogy a közhellyel éljek. Arról viszont senki nem beszél, hogy ezeket miért ne adhatnánk vissza?
Azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tettetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.
Nem bírom tovább? Néha azt hiszem jobb lesz, de nem igaz. Mindig ugyanolyan. Csak sírok és gondolkodok hogy igazán ki is szeret. És akkor azt gondolom mindenki becsapott ? senki nem szeret csak elhitetik velem? És lehet hogy ez az igazság ? ha megkérdezném ki szeret akkor sem mondanák meg az igazat. Mert az igazságot nem könnyű kimondani ?inkább hazudnak mert azt könnyeb kimondani. De abba bele sem gondolnak hogy a másiknak milyen nagy csalódás fogja érni. Mert mindenki csak magával foglalkozik. Nem értenek? nem tudhatják hogy milyen érzés. Talán még nem csalódtak senkiben. Lehetséges , hogy csak én vagyok ilyen hülye.
..annyi minden van most bennem így.. hogy már egy ideje nem is beszéltünk,
úgy érzem megfojt a hiányod és ez hogy nem keresel nem érdeklődsz utánam darabbokra tép szét...és ezek a kis darabok azok amelyeket Te csináltam bennem!
hiányzik a mosolyod és a mindent elmondó arany barna szemeid..hiányzik minden ami te vagy!
az összes ki mondott szavad, az üzeneteid a nézésed..és pusztán az hogy csak mennyünk egymás mellett az utcán.
te vagy egyetlen olyan ember az életemben akit senki de senki nem tud helyettesíteni...találkozhatok bárkivel, Téged kereslek minden kimondott szavában és minden sarkon azt várom hogy hátha feltűnsz...szokásos kabátodban..és cipődben.
...Te vagy mindenem a kimondd szavaim az összes gondolatom minden percem...minden velem történt jó vagy rossz dolog..képzeletben minden kis apró titkomat megosztom veled..és mindig itt vagy velem!
te vagy életem legfontosabb embere..minden csepp könnyem minden, rossz pillanatom ..a szép és a kevésbé szép gondolataim...minden új fiú az életemben, minden szeretetem...és az összes fájdalmam.
és Te mégis mással vagy...de nem érdekel mert tudom hogy ennyire senki nem szerethet téged mint én!
Az egész testemet felemésztette az az üresség amitől mindig is féltem,hogy valamikor rám talál..és eljött, úgy ragadott magával, mintha vízbe estem volna levegő nélkül,és nem találnám a felfelé vezető utat.. nem látok senkit, nem segít senki.. elvesztem..elvesztem és nem találom az út végén a fényt..kihunyt.
Az én történetem nem került be a könyvekbe. Mondják, a Nyugat történelmét lóháton, nyeregben írták. De senki se látta még a lovak szemszögéből. Mostanáig.
Itt születtem. Azon a földön, amit régi nyugat néven emlegetnek. Mi úgy tudjuk, ez a táj kortalan. Se kezdete nincs, se vége. Itt simul egymásba a föld és az ég. Mint a pőrén legelő kószáló szél, ide tartozunk. Mindig ide tartoztunk. A musztáng a nyugat szelleme. Hogy ez a nyugat végül is elveszett-e vagy sem, azt nektek kel tudnotok. Amit én mesélek, szín igaz. Ott voltam. Emlékszem. Emlékszem a napra és az égre, amikor nevemen szólított a szél, és a ménes azidőtájt még szabadon száguldott.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló