Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ha Te úgy érzed, Téged Isten segít úgy, ahogy engem Laci, jól hiszed. A Te hited, a Te lelki szükségleted! Senki nem veheti el Tőled! De, ha megkérdezel bárkit, hogy lehet, hogy a halott férjét látja, Tőle kér és kap segítséget, melegséget, szeretetet, ne csodálkozz, ha visszakérdez: hogy lehet az, hogy Téged Isten segít és vezet az utadon, vagy épp megver, mert csúnyán beszéltél? Csupán azt merem kijelenteni én tudom, van ott az Univerzumban Valaki, aki, ha szükséged van rá és kéred, segít az utadon. Mindegy, hogy ezt a kérést hogy juttatod el Hozzá, szavakkal, vagy gondolatokkal, egy a lényeg. Akard, amit kérsz, különben hiába minden. Mert a szabad AKARATOD az életed minden egyes percében a Tiéd. Befolyásolni befolyásolhatnak emberek, a környezeted, de a DÖNTÉS a Te kezedben van!

pedig, akit nevezhetsz Istennek, Teremtőnek, Angyalnak, vagy Lelki társadnak, csak segíteni fog a jó döntés meghozatalában. De ehhez figyelned kell Őt, aki Veled, Benned él!
Senkit nem lehet megváltoztatni csak meg lehet mutatni neki az utat a változásra!
Tudjátok...egyszer,majd ha dolgok mögé láttok, és az igaz életet megcsodáljátok...akkor lesztek majd csak igazán emberek...s rájöttök később, hogy ez nem az álom sziget...Itt tenni kell mindenért,akarni míg bírod...ha nem teszed,elvesztél...senkit nem hat meg bánatod...
Néha annyira nehéz, hogy bele tudnék dögleni. Bárkinek próbálok róla beszélni, a szavaim csak süket fülekre találnak. Talán azért, mert én magam sem értem, csak érzem, hogy beleszakadok. Nem tudom pontosan mi ez, hogy honnan ered a fájdalom vagy mi okozza, egyszerűen csak érzem, hogy valami legbelül bennem végleg megszakadt és ez a valami most teljesen felőröl. Azt mondják, az idő az majd segít, az majd változtat ezen a helyzeten, szebbé teszi a mindennapokat, alakít rajtam. Tisztában vagyok vele, hogy mindannyian a hátunkon cipeljük a sorsunkat, de néha annyira könnyű azt hinni, feltételezni, hogy az élet csak minket kínoz. Az igazság azonban az, hogy senki más nem tud téged hátráltatni, csak te magad. A többi csak ócska kifogás. Okolhatom én akár az atyaúristent is, de mi értelme van? Hiszen senki más nem tartozik érted felelősséggel, csakis te magad iránt. A saját életem egyedüli uralkodója vagyok és minden hiba, minden félresikerült próbálkozás csakis belőlem ered, ezáltal csakis én hozhatom helyre. Senki nem tud felhúzni, bár senki nem is nyújtja a kezét, mert senki nem is érti. Nem is kell, hogy értsék. Nekem kell felfedezni és neki állni, javítani, tenni azok a dolgok ellen, amik apró darabokra cincálják, szétszakítják a lelkem.
Boldogan mentem a ködben, és ezt gondoltam: végre! Végre egyszer lehet cél és irány nélkül haladni néhány lépést e civilizált életben is, mely máskülönben amúgy is aggasztóan célirányos. Végre néhány perc, egy nagyváros életében, mikor ismeretlen erő felold mindent, ami anyagszerű, s a város átadja magát e különös játéknak, mely kissé félelmes és veszélyes is. Túl szabályosan élünk. Az embereket meg kell tanítani arra, hogy merjék szeretni és vállalni a veszélyt és a rendkívülit. Néhány veszélyes lépés a ködben különb érzést ad, mint ezer és ezer biztos, céltudatos lépés a napvilágban. Ilyen pillanatokban, mikor senkivel nem lehet találkozni az utcán, mert az emberek elvesztették a ködsapka alatt személyiségük ismertetőjeleit, végre találkozunk önmagunkkal.
Van egy ló, kit szívedbe zársz.
Van egy érzés, amit senki nem vehet el tőled.
Ez nem szerelem.
Ez a kapcsolat ló, és lovas között.
Szeretet,
Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél - mindennél - rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.
Aggódás,
Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Élet,
Így jár az, ki oly sokszor csalódott,
Elrabolták szívét, de nem holmi kalózok.
Kiben a szerelem hevesen fellángolt,
S jött, mit önmaga soha, de soha nem látott.

Holott láthatott volna, ha tanul a hibából,
Nem érzett így az, ki most megvádol.
Boldognak lenni önfeledten nem lehet,
Csak ha az ördögnek adod el a lelkedet.

Annyi rossz után, a szív teljesen immunis,
Hiába érkezik az új, mi akár jól indul is.
A kőfal, oly masszívan tartja magát,
Talán többet senki nem veszi be tulajdon várát.

S így jár az, ki oly sokszor csalódott,
Darabokra törték szívét, holmi kalózok.
Nem tud újra tán soha, de soha szeretni,
Magányosan, a porban fog elveszni.
Csalódás,
Így telik az első napja. Így telnek a többi napjai. Eleinte nem érti. A régebbi újoncok néha magyarázni próbálják, elmondják, mi történik, hogyan történik, mit kell csinálni és mit nem. De általában hiába is magyarázzák. Hogy is lehetne megérteni, hogy amit lát, az nem valami szörnyűség, rémálom, amelyből mindjárt felriad, amelyet elhessegethet az elméjéből, hogyan értessék meg, hogy ez az élet, a való élet, ez lesz mindennap, ez van és semmi más, hiábavalóság azt hinni, hogy van valami más, hiábavaló színlelni is a hitet, és fölösleges dolog leplezni is a valóságot, mellébeszélni, és nem érdemes abban hinni, hogy mégis van valami emögött vagy alatta vagy fölötte. Csak ez van, semmi más nincs. Mindennap verseny, győzelem vagy vereség. Harcolni kell az életért. Nincs más választás. Nincs más lehetőség. Nem lehet eltakarni a szemet, nem lehet ellenállni. Senkitől se lehet segítséget, könyörületet, irgalmat várni. Abban sem lehet reménykedni, hogy majd az idő... Ez van, ez, amit látott, és néha kevésbé lesz borzalmas, mint amit most látott, néha meg sokkal borzalmasabb lesz, mint amit látott. De bármerre néz, ugyanezt fogja látni, semmi mást, és ez az egyetlen valóság, nincs más valóság ezen kívül.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló