Kiemelt kategóriák
» Anyák napja
» Család
» Gyerek
» Szeretet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Senki sem az, aminek látszik.
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Amikor azt gondolod, hogy végre van egy perc az életedben, amire már régóta vártál, és amiről azt hiszed, hogy tökéletes, és hogy örökké fog tartani, akkor rá kell döbbenned, hogy egyszer minden jónak vége szakad. És hogy ez a te esetben különösen így van. Ilyenkor azt gondolod, hogy téged nem illet meg a boldogság csodás érzése, vagy talán nem is létezik ilyen. Azt kérdezed magadtól, hogy mit tettél rosszul, mit kellett volna ahhoz elkövetned, hogy az a perc tényleg örökké a tiéd maradjon, az életed egy részét magába foglalva. Aztán felébredsz az álmodozásodból, és újra ott találod magad a szörnyen kietlen, puszta világban. Ahol olyan egyedül vagy, hogy szinte láthatatlan, érzékelhetetlen a személyed környezeted számára. Amikor azt látod a világ nélküled is ugyanúgy forog tovább és, hogy abszolút nem vagy meghatározó senki és semmi életében. Ugyanúgy neked sincs olyan személy az életedben aki az életet jelentené, és ez ellen akármennyire is akarsz, nem tudsz harcolni, hiszen talán a sors akarta így, talán te magad tehetsz róla, nem tudni... De azt tudod, hogy bárki bármit mond, te érzed, hogy ez az érzés soha nem fogy el belőled. Nem tudod senkivel sem megosztani, hiszen senki nem ért meg téged, nem tud osztozkodni a magányoddal. Azt látod, hogy mindenkit megillethet a boldogság körülötted, csak te vagy az, aki örökre a sötétségbe zárkózva éled életed egy konzervdobozban, és arra vársz, hogy végre jöjjön valaki, aki kinyitja ezt a dobozt és megmutatja neked milyen is az igazi világosság...
Semmi se kerül,de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökre megmarad.
Senki sem olyan olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot terem azt otthonban és mindenütt a barátság biztos jele.
Pihenés az elfáradt embereknek, napfény a csüggedőknek, világosság a szomorkodóknak és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki számára:
Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni-csak önként lehet odaadni.
Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten.
Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!
Ha meg akarod kedveltetni magadat az emberekkel, akkor MOSOLYOGJ!!
De eljövök újra, elhoz a remény,
Úgy szállok az úton, s elrepít a szél.
S ha valahol távol Rád gondol a szívem,
Álmaim szárnyán hozzád sodor a vágy.

De eljövök újra mert Te vársz valahol,
Itt nincs ami tartson nincs senki aki szól.
S visszajön újra mi valaha szép volt,
Dalok és álmok újra rólunk szól!
A tengerpartot járó kisgyerek mindig talál a kavicsok közt egyet, mely mindöröktől fogva az övé, és soha senki másé nem is lehet.
A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten...
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem...
Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger,
a sok madár, a Hold s minden ember,
Neked adom a szívemet, senki másnak,
mellé pedig az életem ráadásnak.
Senki sem különálló sziget,
Minden halállal én leszek kevesebb,
Mert egy vagyok az emberiséggel,
Ezért hát soha ne kérdezd,
Kiért szól a harang: érted szól.
A támaszponton rémes a helyzet, menekülni kell,
Fedezékből fedezékbe, nem rejt semmi el.
Ki akarok törni, ki akarok szállni, túléltem az időt,
Felemelt fejjel arccal a falnak várom a következőt.

A párnákon még dúl a harc, a negyedik ütközet,
Újra meg újra meghalok és megütközöm veled.
A testek izzadt háborúját senki se veszti el,
Gyenge test küzd szemtől szembe
A gyilkos szerelemmel.

Szerelemharc - a drága vér,
Szerelemharc - megfizetsz mindenért,
Szerelemharc - akár az istenek,
Én nem veszíthetek.

Még tart a harc, a győzelem még mindig messze van,
Az utolsó ütközet, de nem adom meg magam.
Ha meg kell halni, így halok meg, gyönyörű halál,
Még egy percig hős lehetek a szerelem oldalán.
Zárva az ajtó és csendes kint az éj,
még mindig várok rá, hogy újra itt legyél.
Telnek az órák, és arra ébredek,
a remény eltűnt végleg, s én elveszítelek.
Azt mondtad érzed, hogy összetartozunk,
s ez volt a sorsunk. Most mégis kérdezem:
Mit ér neked a szívem, ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várlak, de régen más ölel?
Mit ér neked, mit adtam, s hogy álmom végre teljesült veled?
A legszebb éjszakánk mit ért neked?
Ahogyan senkit,úgy öleltelek,
de tévedés csupán, hogy jól ismertelek.
Valakit láttam, de más vagy azt hiszem,
s az, aki nálam ébredt, már nem jön el sosem.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom