Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Csak engedem, hogy elborítson az egész, átjárja e testem, megtisztítsa a bensőmet. A belső tenger. Az a probléma, hogy ez a szépséges óceán tele van mindenféle mérgező hordalékkal. A mérget persze feloldja a víz, de amikor a tenger visszahúzódik, a szar itt marad bent a testemben. Az óceán nem csak ad, el is vesz dolgokat, elmossa az endorfinjaimat és a fájdalomközpontjaimat, hosszú-hosszú időbe telik, amíg visszatérnek.
Tree Hill csak egy hely, valahol a földön…
Talán pont olyan, mint a tied.
De talán nem.
De ha megnézed közelebbről,
akkor lehet találsz valakit,
aki olyan, mint te
…valaki, aki az utat keresi…
…valaki, aki a helyét keresi..
…valaki, aki magát keresi…
Néha könnyű érezni
Amikor te vagy az egyetlen a földön,
Aki küzd, aki csalódott, vagy elégedetlen,
Vagy el akar menni.
Azok az érzések hazudnak.
És ha csak kitartasz bátorságot lelsz,
Hogy szembenézz a következő nappal,
Valaki vagy valami megtalál és
mindent rendbe tesz.
Mert mindannyiunknak szüksége
van egy kis segítségre..
..valaki, aki segít nekünk
meghallani az élet zenéjét,
hogy emlékeztessen nem
mindig ilyen rossz minden.
Volt már, hogy széttártad a karod, és csak pörögtél, pörögtél nagyon sebesen? Hát olyan a szerelem: zakatol a szíved és fejtetőre áll a világ. De ha nem vigyázol, ha nem szegezed a tekinteted egy nyugodt pontra, könnyen elszédülsz, tudod, és akkor nem látod, mi történik körülötted az emberekkel. És azt sem, hogy mindjárt elesel.
A támaszponton rémes a helyzet, menekülni kell,
Fedezékből fedezékbe, nem rejt semmi el.
Ki akarok törni, ki akarok szállni, túléltem az időt,
Felemelt fejjel arccal a falnak várom a következőt.

A párnákon még dúl a harc, a negyedik ütközet,
Újra meg újra meghalok és megütközöm veled.
A testek izzadt háborúját senki se veszti el,
Gyenge test küzd szemtől szembe
A gyilkos szerelemmel.

Szerelemharc - a drága vér,
Szerelemharc - megfizetsz mindenért,
Szerelemharc - akár az istenek,
Én nem veszíthetek.

Még tart a harc, a győzelem még mindig messze van,
Az utolsó ütközet, de nem adom meg magam.
Ha meg kell halni, így halok meg, gyönyörű halál,
Még egy percig hős lehetek a szerelem oldalán.
Nincs fű a réten,nincs fa az erdőben, nincs hangya a bolyban,mely egyedül lenne. Miért pont az embernek kéne magányosan élnie?
Nem mindig kapjuk meg azt akit szeretünk,
Sokszor sírunk és szenvedünk...
Valaki biztosan vár ránk titokban,
De,hogy ki lehet az,azt nem tudhatjuk pontosan!
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.
A gitártokokban gyűlnek az apró pénzek
Boldogan dalolnak az utca zenészek
Az élettől részeg az az öreg csavargó az a padon alvó
Csipp csepp egy esőcsepp cseppen a földre
Csak figyelem csöndben hogy a tócsát kitöltse
Csak fel ne költse,hisz jobb ha nem látja
Hogy újságpapírral van bevetve az ágya
Pedig valaha szerették,de a magányba menekült
És pont azokon a napokon marad rohadtul egyedül
Mikor kéne egy társ kivel mindent megoszthat
Örömöt bánatot, jót és rosszat
Ha bízol bennem én megbízok benned
Elárulom a titkokat amit elrejtek
Annyira mélyen néha én sem találom
De ha megvan elmondom neked mindent barátom
Én megvagyok áldva egy mázlista srác vagyok
Elfáradtam magamba lázadok
Belesápadok ha a tükörbe nézek
Csak mondd meg nékem hogy mennyit érek
De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha! Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló. Minden más elmúlhat - és el is múlik. A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is. De a szeretet el nem múlhat-megmarad. Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges.
A bátorság valódi arca nem látványos, nem önmagáért való. Nemcsak a cél tartozik hozzá, az is lényeges, hogy célba érjünk. Olykor évekig kell erre várni. De minél több társa, barátja akad az embernek, annál könnyebb a dolga, közelebb a cél. Ugyanakkor már nemcsak magára kell vigyáznia, a többiek biztonsága is lényeges szempont. És a veszély láthatalan, a legváratlanabb időben és helyen csap le.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló