Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az anyagcsere szempontjából az agy egy zabáló disznó.
A nyelv ösztönön alapuló felfogása azok számára megrendítő, akik a nyelvet az emberi értelem csúcspontjának tekintik, és az ösztönökről az a véleményük, hogy azok csupán állati impulzusok, melyek a szőrös vagy tollas zombikat arra késztetik, hogy gátakat építsenek vagy magasra szálljanak és elinduljanak délnek.
k rabolja el az én feleségemet, akkor az rossz. Így nem az erkölcsös és az erkölcstelen között tesznek különbséget, hanem kedvező és kedvezőtlen között. A babonás beállítódás mindig azt kérdi: kedvező? Az értelem ezen a ponton igencsak felfigyel. Az erkölcsfogalom ezzel szemben csak nagyon későn jött létre.
Ha az újszülött úgy érzi, hogy leesik, egészen különös módon reagál. Pontosan úgy csinál, mint a majomcsecsemő, aki az anyjára próbál csimpaszkodni. Mozdulata azonban tétovább és többnyire hatástalan is, de ennek nincs jelentősége, hiszen az emberanya sem rendelkezik többé oltalmazó szőrzettel. Az ember újszülött megkapaszkodási kísérlete röpke emlékeztető ősi származására.
Nem tudtam pontosan, hogy mit akarok, de azt tökéletesen megvalósítottam.
Egy adott időpontban született dolog magán viseli a pillanat valamennyi sajátosságát.
A iszlámnak és társaiknak a céljai homályosak. Felesleges mondanom, hogy mindenkinek, aki benne van, más a nézőpontja, és valamikor szükségképpen keresztre feszítik egymást.
Képzelj el egy repülő madársereget. Na? Hány madarat láttál? Tizenegyet? Tizenkilencet? Ötöt? Van némi fogalmad róla, de a pontos számot nem tudod. Akkor honnan jött ez a gondolat? Valaki odatette. Valaki, aki tudja a madarak pontos számát. És a fákét, a kövekét, a virágokét. Valaki, aki ezekben a századmásodpercekben is gondoskodik rólad, és megmutatja neked a hatalmát.
Elveszíteni valakit... Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket, csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj.
Naponta mindenkinek meg kéne hallgatnia legalább egy rövidke dalt, el kéne olvasnia egy jó költeményt, látnia kéne egy kellemes képet, és ha lehetséges, szólnia kéne néhány értelmes szót.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló