Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
És mikor eltelnek a hetek, hónapok, s talán évek, nem leszel több, csak egy szomorú emlék, egy homályos és régi korból, amire már nem akarok emlékezni. Nem fog már annyira égetni, fájni, hogy velem voltál, az sem, mikor elmentél, az sem, mikor újra láttalak, csak az fog iszonyatosan fájni, még évekkel később is, hogy nem voltam elég neked. Hogy a szívem minden szeretete, rajongása, a lényem teljes felajánlása számodra, ez mind, mind kevés volt. Sokat adtál nekem. Sokat adtam neked. Elvetted az eszem, és a szívem, hiába könyörögném vissza, mert tönkre tetted már. A tisztaság és a becsület rég eltűntek, a szomorúság, a hasító fájdalom, és a porba hullott önérzet maradt csak. Úgyhogy neked adom hát, vidd, ne is hozd vissza soha. Így nekem már nem kell. Szívesebben élek szív nélkül tovább, míg egy nap mi leszel? Csak egy szomorú emlék, egy homályos régi korból, melyre nem akarok már emlékezni. Mert amikor eljön a búcsú pillanata, mindkettőnkben meghal valami.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy sokáig várj valamire, DE! túl hosszú ahhoz, hogy minden nap csak a mának élj!
A mai napon kezdődik az életem, eddig csak én voltam. Csak egy okoskodó kölyök. Ma férfi lettem, ma a férjed leszek. Mától már másért is felelek nem csak magamért. Mátol érted is felelek, a jövőnkért és minden lehetőségért amit a házasságunk kínál. Veled bármi is történjék én kész vagyok bármire és mindenre, hogy vállaljam az életet, a szerelmet, a lehetőséget és a felelősséget, ma Izzy Stevens az életünk elkezdődik és én alig várom!
A szavak mást is jelentenek, mint amire a szótár tanít.
Jegyezd meg! Az életben nincsenek barátok és nincs szerelem sem, ha felnőttél rá fogsz jönni, hogy az életben csak két fontos dolog van, amire figyelned kell, hogy szeresd a családod, és Istent, még akkor is ha nem mindig adják meg azt amire szükségünk van, mert ők azok, akik boldoggá tudnak tenni, és soha soha soha.. az életben ne legyél nyúlszívű, ha felnőttél érteni fogod hogy ez mit jelent!
Látja a lámpákat, ott kint az éjszakában? Olyanok vagyunk mi is, mint azok a lámpák. Világítunk, világítunk, de a köd lefojtja a fényünket és így nem világíthatunk elég messzire. Mert amire rávilágítunk, az soha sem az igazság. Csak a köd.
Egyszer átváltoztatta, amikor sokkal fiatalabb volt, sokkal rajongóbb, amikor bármire hajlandó volt azért, hogy őt boldoggá tegye. Ám még egyszer nem lesz rá hajlandó. Mindketten túlságosan messzire elmentek ahhoz, hogy megpróbálják visszazökkenteni a dolgokat a régi kerékvágásba. [...] Nem tudom. Néha megkönnyebbülten, és tisztában vagyok vele, hogy helyesen cselekedtem. A vége felé szinte alig szóltunk egymáshoz, egyszerűen nem volt miről beszélnünk, és már nem is emlékszem, mikor fordult elő utoljára, amikor megnevettettük egymást. Én bementem a városba és nehezteltem rá, amiért megpróbált olyasmivé formálni, ami nem vagyok, ő pedig lejött ide és gyűlölt engem, amiért nem az a nő vagyok, akit ő akar. [...] Aztán öt perccel később rémült vagyok. Nem tudom elhinni, [...] hogy senki sincs, aki kiálljon értem, közbenjárjon az érdekemben, vagy segítsen, amikor túl nehézre fordulnak a dolgok...
Álmodozó önámítás
Limuzin szempillák
Ó, bébi, édes arcodról
Hullass könnyet borospoharamba
Micsoda nagy szemek
Látod, mi vagy nekem
Édes sütemény és tejturmix
Önámító angyal vagyok
Fantáziaparádé
Azt akarom, tudd, mire gondolok
Nem akarom, hogy találgass többé
Nem tudod, honnan jöttem
Nem tudjuk merre megyünk
Életbe ágyazva, mint folyóágak
Folyunk lefelé, úszunk az árral
Én téged viszlek, te engem
Így kell ennek lennie
Nem ismersz engem?
Még mindig nem ismersz?
Ahogy végighajtottam a szépséges texasi dombvidéken, ahol lakom, rájöttem, hogy éppenséggel boldog is lehetnék. A boldogtalansággal semmire sem megyünk, sem én, sem a barátom, ráadásul vezetni is pocsékul vezetek miatta. Választhatom ehelyett a boldogságot is.
Így megy ez: egyik nap a másik után, egyik étkezés a másik után. Egy adott pillanatban csak egyszer veszünk levegőt, egy adott percben csak egyfajta fájdalmat érzékelünk. A fogorvos egyszerre csak egy gyökércsatornát vesz kezelésbe; a hajóépítők egyszerre csak egy hajót ácsolnak. Ha az ember regényírással foglalkozik, csak oldalról oldalra haladhat. A többi - mindaz, amit tudunk, mindaz amitől félünk- elmarad mellőlünk. Katalógusokat böngészünk, meccset nézünk, elhatározzuk, hogy az AT&T telefontársaság helyett inkább a Sprinthez csatlakozunk. Számláljuk a madarakat az égen, és hiába halljuk a közelgő lépteket a folyosóról, nem fordulunk hátra; azt mondjuk, igen, igen, a felhő gyakran emlékeztet másvalamire - halra, egyszarvúra, lóháton ülő emberre-, de azért igazából csak felhő marad, semmi más. És még ha villám kél belőle, akkor is azt mondjuk: ó, ez csak egy felhő, és figyelmünket máris leköti a következő étkezés, a következő fájdalom, a következő lélegzetvétel vagy a regény következő oldala. Hát igen - így megy ez...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló