Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ugye emlékszel, hogy szép is volt, mikor annyi minden rólunk szólt,
De mégsem kerestél és el is feledtél, de mondd mitől féltél.
Csak egy pillantás mely visszatér, ilyenkor tudom, hogy még van remény
Míg élek bíznom kell, mert ez egy égi jel, még nem múlt minden el.
Álmaimban eljöttél és forrón öleltél
De kérdem én, hogy mi a valóság és tudnod kell ez mennyire fáj.

Változnak az idők, vele változok én is,
Mással voltál tegnap, de én akarlak mégis,
Ha megbántad mit akkor tettél, ne félj a mától,
Nincs baj, csak ha érzed, hogy a szíved most vádol.
A függőséggel az a helyzet, hogy sosem végződik jól, mert végül bármi is hozott minket mámoros állapotba idővel a jó érzés elmúlik és felváltja a fájdalom.
Azt mondják, hogy addig nem szokhatsz le, amíg padlóra nem kerülsz, de honnét tudhatod, hogy mikor kerülsz oda, mert nem számít, hogy ez a dolog mennyire fájdalmas, néha... lemondani róla sokkal fájdalmasabb.
Kiírta telefonom a neved,
hangod bebocsátást kért,
felajzva nyitottam kapumat,
hozzád röpültem rajongva,
leomoltam a dallam előtt,
mit szavad kottázott belém
– ó, mennyire kívánlak!
dúdolta szólamát a vágy
közömbös mondatok halmán.
A szeretet mindent kibír - egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk - és vége!? Vége, örökre?! Soha nem lesz többé?! - Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint fizikai kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes. (...)
Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és kipusztíthatja az emberfaj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket - mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban.
De a szeretet elvesztése NINCS, ÉS NEM IS LEHET, SOHA!
Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki. Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához...
Nehéz, vagy könnyű? Beleroskadok?
Csak annyit érek, amennyit vállalok,
Mert szívemben a jövőt hordozom,
És alkuba már nem bocsátkozom!
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékként küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek, mikor rád gondolok, érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.
Az ember általában annyira boldog amennyire az akar lenni.
Nem az számít, hogy mekkorát ütsz, hanem az, hogy mennyi ütést állsz ki, amikor talpon kell maradni, hogy mennyit bírsz, amikor folytatni kell.
A gitártokokban gyűlnek az apró pénzek
Boldogan dalolnak az utca zenészek
Az élettől részeg az az öreg csavargó az a padon alvó
Csipp csepp egy esőcsepp cseppen a földre
Csak figyelem csöndben hogy a tócsát kitöltse
Csak fel ne költse,hisz jobb ha nem látja
Hogy újságpapírral van bevetve az ágya
Pedig valaha szerették,de a magányba menekült
És pont azokon a napokon marad rohadtul egyedül
Mikor kéne egy társ kivel mindent megoszthat
Örömöt bánatot, jót és rosszat
Ha bízol bennem én megbízok benned
Elárulom a titkokat amit elrejtek
Annyira mélyen néha én sem találom
De ha megvan elmondom neked mindent barátom
Én megvagyok áldva egy mázlista srác vagyok
Elfáradtam magamba lázadok
Belesápadok ha a tükörbe nézek
Csak mondd meg nékem hogy mennyit érek

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló