Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Édesapámnak!!!

Nézem a csillagot, Te már ott én még itt vagyok, Te mosolyogva nézel rám míg én fájdalommal gondolok te rád. Fájdalmam elmondani nem tudom, mást nem tehetek csak némán Rád gondolok. Köszönöm hogy felneveltél és fénylő csillagá emeltél. Én voltam a Te csillagod és most Te leszel örökkre az Én fénylő Csillagom. Ha felnézek majd az Égre látni fogod Te vagy a Szívembe vésve!!!! SZERETLEK ÉDESAPA!!!!!!
A családom volt az egyetlen, az igazi kincsem,
De egy pillanat alatt széthullott és már bárhogy is fáj, nem tehetek ellene semmit.
Az igazán nehéz helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető családra.
Örüljön akinek ez még megadatott, becsülje meg mindennél jobban mert lesz idő mikor már késő lesz.
A legrosszabb dolgok is bekövetkeznek olykor, mikor a gyermek épp bontakoztatná ki repülő tudását, viszont egy röpke pillanat alatt a földre hull és ökölbe szorított kézzel sír.
Annál kegyetlenebb dolog nincsen mikor szeretettel és tisztelettel (Pl anyák napján) egy bonbonnal vagy egy virággal nem áll már módodban felköszönteni a szerettedet. Mivel nem marad más csak egy sírhalom, ahova teheted a virágod. Illetve a remény, hogy odafent nincs többé fájdalom és gonoszság.
Így belegondolva nekik sem lehet könnyű, hogy odafentről lefelé tekingetnek és látják gyermeküket megingani az élet göröngyös útján.
És nem tehetnek semmit, hiába látják, hogy merre van a helyes ösvény.
Szokták mondani: ha még él az egyik szülőd, csak félárva vagy. Ha a másik szülőd is meghal, akkor leszel igazán árva.
Ha még egyszer láthatnálak, megbánnék mindent amivel megbántottalak.
Szeretnélek megölelni és a füledbe súgni, hogy szeretlek,
de ezt a vágyamat már csak a halál után tehetem meg.
Szerető nagymamám csak annyit kérek,
foglalj egy helyet magad mellett.
Ha majd évek múlva találkozunk,
újra együtt imádkozunk.
Mióta elmentél a hitem elhagyott,
és azóta egyedül vagyok.
Mikor rád gondolok, egy kis láng ragyog,
és rám mosolyog.
Álmomban sokszor láttalak boldogan, remélem én is boldogan fogok távozni e silány világból.
De nem fogok félni mert oda megyek ahol te leszel,
és én is veled maradok örökre.
Tudom milyen érzés egy jelentéktelen, depressziós embernek lenni. Hogy úgy érzed, te már sosem leszel egész, egy selejt vagy. És lehet gyúgyul a seb, ami úgy fáj, de sosem fog teljesen eltűnni. Mindig ott lesz a heg, ami néha felszakad, és nagyon vérzik, és újra és újra eszedbe jut, honnan szerezted. És akkor jön valaki, aki a barátod, és mellette el tudod felejteni, legalább is addig, amig vele vagy hogy mi volt régen...de mikor a barátság már a számára nem barátság lesz, akkor egy új sebet ejt benned, és még a régit is felszakítja. És ilyenkor nem tudsz mit tenni. Csak leülsz, és végiggondolod, hogy van értelme van élni?
Ma be fogsz rúgni, mint a szamár,
Holnap olyan leszel, mint a lajhár.
Sarokban csak azért fogsz állni,
Hogy kapaszkodva tudjál hányni!
B.U.É.K.!!!
Ha véget ér a türelem és csak arra leszel figyelmes hogy csukódik az ajtó...megkell értened..vettem a kabátom és elindultam..felültem az első vonatra majd az első repülőre és már magasan szállok..távoli helyeken járok...de tudd hogy a szívemben őrizlek és ott vagy velem bárhol is járok...de van amikor az embernek mennie kell..van amikor nem várhat, nem maradhat mert úgy érzi mennie kell..hogy világot lásson?vagy csak felejtsen?vagy csak egyedül legyen?-van hogy maga sem tudja...az ember..
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.
Csak az jár a fejedben, hogy nem volt jogod ahhoz, hogy ítélkezz mások felett, mert ha így teszel, akkor megindítasz egy olyan folyamatot, aminek a vége az lesz, hogy a jövőd fog elítélni téged. És a jövő nem nyugszik addig, míg múlt nem leszel.
Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy. Az voltál mindig is. De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved és fél tested volt. Ezért élt benned az örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt fele-ségül - megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innentől kezdve már Ember leszel. (...) és amikor eljegyezted a te szerelmes másik feledet, úgy nevezted, hogy 'menyasszony'. Tudod, miért? Mert mi itt a szellemi világban azt látjuk, hogy nem most találkoztatok először!
Ismeritek egymást a mennyből. Ott veszítettétek el egymást, a mennyben, s most újra itt vagytok, együtt! Sok asszony van a világon, de ez az egyetlen, akit a 'mennyből' ismersz, s ő, a menyasszonyod lesz a 'menyegző' után a te feleséged.
Minél korábban halsz meg annál tovább leszel halott.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló