Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ülök a sötét szobába, egyedül, könnyem csorog.
Ülök az ágyon, s csak rá gondolok.
Hiányzik, Szeretem, Ő mégsincs velem,
s nem azért, mert nem lehet, szakított velem.

Ülök, s nézek ki az ablakon,
Néma csend, csak az utca zaját hallgatom.
Hiányzik, még mindig szüntelen,
reménytelenül szeretem, Ő az egyetlen.

Írom e verset, hátha elolvassa,
s reménykedek, hogy felkeres, s azt mondja:
Folytassuk Szerelmem, Veled akarok lenni,
Szeretlek nem akarlak elveszíteni.

Talán valóra válik,
Talán csak egy hiú álom,
De egy biztos,
Szeretem, Ő marad a párom.
Talmud
A színpad maga az élet, játssz úgy, hogy ne kelljen álca, játssz szívvel, lélekkel, játszd végig kitartóan .....s ha hibázol is taps jár érte a sorstól, mert végigcsináltad emberi módon, kitartóan....
Keresek valakit, valamit, körbenézek....minden a helyén van ! Csend van és akkor hallom....a szívem ajtaját...amit nyitva hagytál magad után. A fájdalom dübörög rajta ! Téged várlak, Te hiányzol nagyon !
Az ember időről időre változtat, de ami örök az az emberek iránti tisztelet, még ha nem is kedvelünk mindenkit, attól még tiszteletben tartjuk a létezését és azt nem keserítjük meg.
Álmatlanság gyötör,
Az idegtől reszketek.
Nincs étvágyam,
Nem is eszek.
Ha szeretsz, miért nem vagy velem?
Ha szeretsz, miért szakítasz velem?
Képeid a szekrényen,
Ruháid a szekrényben.
Vidd el kérlek, vedd vissza,
Eldobni nem tudom, csak könnyeimet issza.
Nincs már erőm, rabod lettem.
De te eldobtál magadtól, feltörlő lettem.
Hiányzol, a sírás kerülget,
Veled akarok lenni,
Boldogan,
Szerelmesen,
Mint egy kisgyerek.
karjaimban fekszel,
arcod könycseppektől nedves,
karjaimban haltál meg,
szerelmem kedves

könnyeimet hullatom,
sírod oltárán,
kit egyszer szerettem,
imádtam meghalt már
Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig ember legyen.
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!
Ment az úton csöndben és vissza se nézett, felejteni tudott, lelkem porig égett. Leesett a földre, jéggé dermedt könnyem, tudom már nem látom, felejtsem el könnyen. Bezártam most szívem, arany a koporsó, akit én szerettem..ő volt az utolsó.
Mindenki mást akar, csak én akarok senkit!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló