Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Nyakas a parasztgazda
Faragatlan fajta
Kajla bajsza alatt kacag
Ha dagad a flaska
Haj-jaj
Ablak alatt dalra fakad
S szakadatlan hajtja
Ha laza a gatyamadzag
Csak kalap van rajta
Menyecske tehenet fej
Gyenge len pendelyben
De pendelye elfeslett
S fedetlen lett keble
Ej-hej
Megszeppen erre egy percre
Persze ez lett veszte
Egy fess levente megleste
S menten leteperte

Iszik kicsit s így indít
Biciklizni mindig
Bíz kicsipik s viszik is
Nyírpilisi sittig
Sír-rí
Nincs kis rigli nincs bilincs mit
Civil ki bír nyitni
Illik íly piciny csínyt így
Rittig sittig vinni

Folyton torkos drótos tót
Sós ropogóst kóstol
Potyog most sok olcsó gomb
Oly komoly gyomortól
Hó-hó
Ódon hordóból csobogó
Jó bort mohón kortyol
No most gondoskodjon doktor
Módos koporsóról.
Össze vagyok zavarodva.
De tudom, hogy nem akarom ezt,
Nem akarom, hogy megint elkezd.
Mondd a sok szépet s jót.
S halljam azt a sok üres szót.
Mert kicsit elhittem, hogy igaz,
Az amit mindig mondasz.
Bár lehet, hogy csak álmodtam...
Nem! Tudom, hogy így van.
Hogy már többé nem mondod nevem
De remélem ez csak a jelen.
Kis lépések előre, nagy ugrások hátra,
ez minden mit az életben várhatsz.
Halk szavak, kiáltó mondatok
miket folyton csak hallgatok.
Vakká tesz minket oly sok dolog,
csak egyszer tudnánk mik az okok.
Szabad gondolatok tettek nélkül
úgyis mind sérülünk végül.
Hirtelen jött döbbenet mi vár ránk,
ilyenkor érzed kicsit fáj már.
Kezed nyújtanád utána,
de úgyis hiába.
Talán elmúlnak az emlékek
és álmodból végre felébredsz.
Talán véget ér mi benned van
és valaki másnak is helyet adsz.
Minden pilótának megvan a saját határa, és az én határaim talán kicsit messzebb vannak, mint a többieké. (Ayrton Senna, 1989. január)
Kacér kis napsugár benyúl az ablakon
végig kúszik a meleg, álmos arcomon.
Kint kismadár harsogja a reggelt
a szomszéd már kopácsol, ő felkelt.
Karom hosszúra nyújtom, csont recseg
csend van ide benn, csak az óra ketyeg.
Itthon rohan az idő meg nem áll
lassan mozdulok, az utca kiabál.
Fájok!- mond miért siettél ennyire reggel?
Nap sem nyugszik, olyan hamar fel kel
Lapítva hunyok még kicsit, titkon
simogass nap, jót játszol hátamon.

Nevess hisz így szeretlek.Vidámnak és kedvesnek lássalak, ha nem leszel velem.
Nehéz most messze menni, de könnyebb elviselni, ha rád majd így emlékezem.
Titokban sírhatsz, egy kicsit még. Na jól van most már ennyi elég!
Mindenki álmodik egyszer valamit:
Kicsit, nagyot, csodát, s gyakran valakit;
Múltat, jelent, jövőt, mi volt és mi lesz,
drága álma nem fogható semmihez.
Hazudnék,ha mondanám,hogy nem tör rám a gondolat,hogy lesz amikor már csak úgy halhatod majd a hangomat ha felteszed a lemezem,hogy szoljon a rímek hegye,de ha hívni próbálnál túl késő,nem lesz,aki felvegye.Így egy kicsit megkésve itt hagyom most emlékbe,mindaszt,ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.
Hirtelen furcsa zajt hallott, és egy nagy, sötét árnyékot látott a feje fölött. Egy óriási méhecske kerengett zümmögve a levegőben.
- Te ki vagy? - kérdezte a jövevényt.
- Én méhecske vagyok, szeretnék kicsit lakmározni a szirmaid közül.
- Jó - mondta a virág, és széttárta fehér ruháját. - Mondd, méhecske, te sokat láttál már a világból? Mekkora? Vannak még fák a mandulafán túl is? És a felhők mögött? Ott is laknak virágok? És azt tudod-e, hogy hová szalad a szél, és merre tartanak a felhők?...
A valóság egy kicsit mindig szomorú.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló