Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ki lesz majd, ki fogja reszkető kezemet,
Ki simítja majd meg ,őszülő fejemet,
Ki fog értem majd, imát mondani,
S ki fog majd síromra,virágot hordani!?

Van-e még valaki,kit érdekel a sorsom,
Van-e kit érdekel,vállamon mit hordok,
Van-e ki megkérdi,segítsek cipelni,
Segítsek válladról,e terhet levenni?

Nincs senki,.kit jó szándék vezérel.
Együtt kell élni ezzel a teherrel
Ne várj segítséget,nem is adnák ingyen,
Én vagyok a múlt,s leszek a minden!


Talmud Aggódás,
Oly megtisztelő érzés mikor hátadon ülhetek,
hisz a kezdetektől kezdve Te is vadló voltál.
De Te befogadtál,
mikor vidámak vagyunk vágtatunk fenn az egekben,
ha szomorúak vagyunk szinte rúgúnk és harapunk.
Viszont, ha sírok Te ott vagy nekem.
Teljessen más nyelven beszélünk, mégis megértjük egymást.
Nincs oly szó e Földön mellyell jellemezhetnénk egymás iránt érzett szeretetünket!
Ezt becsülni kell! E szoros kapcsot az ember és a ló között!
Sport,
A lovagláshoz az kell, hogy higgy a lovadban.
A lovaglás egy olyan sport, amihez kettő dolog kell: te és a ló.
Barátság,
"Can you imagine flying over a war, and you know you can never look down, you have to look forward or you’ll never get home… I ask you, what could be braver than that?"

"El tudod képzelni,milyen átrepülni egy háború fölött úgy,hogy nem nézhetsz le? Előre kell tekintened,vagy sosem jutsz haza.
Kérdem én,van bátrabb dolog ennél?"
Élet,
A "pesti ember" sietett, és nem törődött vele. Rögtön megérkezésekor tapasztalta ezt. (...) Ez a modor fájt neki, de roppant bámulattal töltötte el. (...) Néha azonban hidegnek látszottak, sőt szívtelennek. Senki se kérdezte például azt, amit otthon a főispántól kezdve mindenki föltétlenül megkérdezett volna tőle, még az is, aki csak látásból ismeri: - "no, Kornél barátom, ugye gyönyörű Pest?", "ugye nagy a Duna?", "ugye magas a Gellérthegy?" Aztán nem tekintettek nyílt, szeretetre áhítozó arcába sem, melyet eleinte - az első órákban - oly határtalan bizalommal emelt mindenki felé, hogy egyesek önkéntelenül elmosolyodtak, s háta mögött összenevettek ennyi tapasztalatlanság és ifjúság láttán, mindaddig, amíg - pár óra múltán - meg nem tanulta, hogy arcát el kell zárnia, ha nem akar nevetségessé válni. Itten megszűnt az a széles, kedélyes világ, az a cukros babaélet, az a főzőcskejáték, melyet a vidéken megszokott. Egészen más kezdődött itten. Több annál és kevesebb.
Fölzaklatva ezektől az újságoktól, minden helyzetben megaláztatva és újra-újra vérig sértve lézengett ide-oda, s mint akit megnyúznak és nyers húsához tapadnak a tárgyak, fájóan fölszaggatva a gyógyuló hegeket, minden benyomásra betegesen fogékony lett.
Élet,
Azt kérdezed, mit sportolok,
Azt mondom, hogy lovagolok.

Azt feleled, ez nem egy sport.
Azt feleled, ez könnyű.
Azt feleled, ehhez nem kell tehetség.
...
Azt feleled, csak ülök a nyeregben.
Azt feleled, hogy nem vagyok sportoló.
Azt feleled, ez csak egy idióta hobbi...

De kérdem én...

Tudod-e milyen megbízni valamiben, ami ennyire kiszámíthatatlan;
valamiben, aminek saját gondolatai vannak,
ami egy rossz mozdulattal képes megölni téged?

Tudod-e milyen...
esni 3 méter magasról, 50 km/h gyorsasággal,
majd magadat leporolva, visszaülni a nyeregbe?

Tudod-e milyen...
teljes sebességgel nekivágtatni egy akadálynak;
átugrani valamit, ami nagyobb mint te magad?

Tudod-e milyen...
előadni egy bonyolult táncot;
egy állattal, ami nem beszéli a nyelvedet?

Tudod-e milyen...
körülvágtázni egy vékony hordót?
csúszva megállni két másodperc alatt?
két apró kengyelre bízni magad egy vágtató versenylovon?
megkísérelni a kézenállást egy mozgó lényen?

Szóval mielőtt lebecsülsz minket
gondolj bele...

Megérted ezt a gyengéd kapcsolatot?
Tudod-e milyen együtt dolgozni valamivel, ami tízszer akkora, mint te?
Tudod-e milyen napi öt órát, heti hét napot gyakorolni?
Volt-e már valaha kapcsolatod egy 600 kilós állattal?

Kockáztattad már valaha az életedet egy sportért?

Még mindig azt hiszed, hogy egyszerű ...?
Élet,
Csalódtam sokszor már és sok mindent bánok,
a mélyből én inkább a magasba vágyom.
Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem,
én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.

Addig amíg szól a dal, az én szívemben,
addig gondolatban szárnyalok a fellegekben.

Mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben,
soha nem adom fel, ne is kérd, ezt nem teszem,
mindig harcolok érted, küzdeni fogok, míg bírja szívem
nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell.
Remény, Dalszöveg,
Nem hatnak rám rímek és szavak,
Nem kell, hogy rejtegesd,
inkább mutasd meg önmagad.
Látom szemedben a vágyat,
mellyes szeretnél szeretni,
az életet élvezni,
mosolyogva felkelni.
Fogadd el, hogy egyedül
ez nem nagyon menne,
Fogd meg a kezem, Fogd meg örökre.
Élet,
Az ember mindent elfeled
Élni, hazudni, halni, adni,
De csók-kérő daganata
A sírban sem fog lelohadni.

Drágám, az évek és napok,
Hidd el,nem lesznek sose szebbek:
Holnap s mindig az emberek
Ölnek, szülnek és temetnek.

Valahogyan, valahogyan
Ezt kellene feledni máma.
Ez a kicsi kis feledés:
Ez az emberek boldogsága!
Élet,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló