Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Össze vagyok zavarodva.
De tudom, hogy nem akarom ezt,
Nem akarom, hogy megint elkezd.
Mondd a sok szépet s jót.
S halljam azt a sok üres szót.
Mert kicsit elhittem, hogy igaz,
Az amit mindig mondasz.
Bár lehet, hogy csak álmodtam...
Nem! Tudom, hogy így van.
Hogy már többé nem mondod nevem
De remélem ez csak a jelen.
Talmud
Ezernyi kérdés, ezernyi érzés,
Mindegyik szép, mindegyik álmokat ígér,
S a legszebb álom velem marad,
Életemen végigkísér.

Ki tudja, miért örülök úgy a napsugárnak,
Ha itt a nyár s köröttem minden csupa fény?
Ki tudja, miért? Talán azért, mert Téged látlak,
S talán, mert úgy szeretlek Téged én.
Eső szitál, hull a hó,
hol késel már télapó?
Látod, itt a sok gyerek
várva, várja jöttödet.

Melegben ülni jó,
átfázhattál Télapó!
Hagyd itt mit rejt a zsák,
és lassacskán menj tovább!
Itt van már a Télapó,
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca
Örömünket látva.
Énekeljünk néki, senki
nem vár biztatásra.
Így búcsúzik tőlünk:
A viszont látásra!
Itt kopog, ott kopog,
Megérkezett Télapóka, hopp!
Brazíliának volt egy Emerson Fittipaldija, egy Carlos Pace-ja, és most én. Utánam majd jön egy másik. Ez az élet rendje.(Ayrton Senna, 1989.)
Csak engedem, hogy elborítson az egész, átjárja e testem, megtisztítsa a bensőmet. A belső tenger. Az a probléma, hogy ez a szépséges óceán tele van mindenféle mérgező hordalékkal. A mérget persze feloldja a víz, de amikor a tenger visszahúzódik, a szar itt marad bent a testemben. Az óceán nem csak ad, el is vesz dolgokat, elmossa az endorfinjaimat és a fájdalomközpontjaimat, hosszú-hosszú időbe telik, amíg visszatérnek.
Milyen önhittek vagyunk mi, úgy félünk az öregedéstől, hogy ész nélkül hadakozunk ellene. Észre sem vesszük, hogy mekkora kiváltság, ha van kivel megöregednünk. Valakivel, aki nem csinál belőlünk tömeggyilkost, vagy nem zúzza szét az önbecsülésünket.
Talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani
másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget,
meséket mondhatnál,
amikből megtudnám
ki vagy te,
aki mindig itt vagy,
de valahogy mégis folyton hiányzol,
mint a légszomj, fojtón hiányzol!
De eljövök újra, elhoz a remény,
Úgy szállok az úton, s elrepít a szél.
S ha valahol távol Rád gondol a szívem,
Álmaim szárnyán hozzád sodor a vágy.

De eljövök újra mert Te vársz valahol,
Itt nincs ami tartson nincs senki aki szól.
S visszajön újra mi valaha szép volt,
Dalok és álmok újra rólunk szól!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló