Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az általunk rabságra ítélt lényt rövid időre kiszabadítva s ezáltal magamat is megszabadítva az emberek anyagias, számító, önző világától, messze minden zajtól és keserűségtől, amit az emberi lét von maga után, lóháton érzem, otthon vagyok.


Amit érzek ilyenkor, az maga az ÉLET. Ugyanazok a fák adnak árnyékot a vakító naptól, mely mindkettőnket éget, ugyanaz a szél hűti testünket, ugyanazt a levegőt szívjuk. Egy ritmusra dobban a szívünk, együtt emelkedik és süllyed mellkasunk, egyszerre feszülnek meg izmaink, szemünk ugyanarra a távoli pontra figyel, valahol a horizonton túl. Egy testként mozdulunk, összeforrt lélekkel. Most igazán szabadok vagyunk, így együtt.


Csak ketten vagyunk. Körbenézek a tájon ahol nemrégen gyalog jártam, lehajtott fejjel, egyedül. Most lovam büszkén felveti fejét, tekintete a távolba mered, szemünk ugyanazt a tájat pásztázza, de most úgy érzem, az egész világ az enyém, amíg csak a szem ellát. Hiszen csak egy perc, egy apró jel, egy ugrás és bárhová eljuthatok. Csak tudatnom kell akaratomat s ez a fenséges lény sóhajtásomat, egy elsuhanó vágyamat megérezve, még meg sem született gondolatomat is meghallva azonnal nekirugaszkodik.



Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is.


Felülök, lábammal megkeresem a kengyelt, rendezem a szárakat és magamat, kitisztul a fejem, most szó szerint nyeregben érzem magam és elindulunk, csak ketten.


Igazságos ez a világ? -Amikor felteszem ezt a kérdést..még én is elmosolyodom..már hallom is a választ..belülről...van bármi is ami igazságos ezen a világon? Ha már az egyes bíróságokon is azt mondják hogy a törvény nevében..és nem az igazság nevében..akkor azt hiszem nincs értelme azt keresni.
...szinte hallgatva beszéltem. Ebben nagy mester vagyok, hisz egész életemben legtöbbnyire hallgattam, egész tragédiákat éltem át szótlanul.
Ne járkálj fel-alá, azt hajtogatva, hogy a világnak kellene eltartania téged. A világ nem tartozik neked semmivel, hiszen a világ volt itt előbb.
Keresem a szavakat a sorok között
mert ilyen vagyok és kész.
Keresem a hangomat ha dühös vagyok
mert ilyen lettem ez tény.
Keresem a postást a levélben
mert nem hiszek el mindent.
Keresem a lelket az emberben
mert ott kell lennie mélyen.
Csak a hülyék agresszívek. Elhiszed, vagy kiverjem a fogadat?
Gondolatom, és én a Tiéd,
Ha az ÉG a földel, - összeér.
Örök szerelmes az én szívem,
Hiszen tudod, téged szeretlek!
Az élőknek mosolyogni kell, hiszen a halottak nem tudnak.
Rohan az idő, mint homokszemek az ember ujjai közül, úgy peregnek a percek. Gyorsan, hang nélkül. Szeretnék megállni, egy olyan ponton, ahol még biztonságban tudtam magam... Csak állni egyhelyben. Lehet, hogy hiába várok olyan csodát, amiben nem hiszek. De hiszem, hogy az élet még szebb is lehet.
Minden olyan furcsa, az élet már korántsem olyan barátságosan hívogató. Felnőni felelősség... És azt hiszem még nem vagyok elég felelősségteljes.
Jó lenne végre szádat csókolni!
Ajkadat az ajkamon érezni, ölelésedbe simulni!
De tudom ez soha nem valósul meg hiszen te mást szeretsz!
Akkor mondd miért?
Miért öleltél, csókoltál?
Miért suttogtad mindig a fülembe:"szeretlek"
Ha te mást szeretsz!
Csak azt kérdem miért?
Miért vertél át?
Ha válaszolsz akkor én elmegyek!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló