Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Szeplők! Ezek a játékos kis pettyek az arcodon amik miatt sokat bosszankodsz, amiket a tavaszi nap újra kicsalogat és cinkos kis vidámságot sugall. Ne szégyelld hisz ezek a te egyediséged jegyei. Tőlük vagy sugárzó és egyedi ;) nem minden ember arca ragyog fel így az első tavaszi napok hatására. Ne takard inkább büszkén viseld!
Mona
Sokáig szent meggyőződésem volt, hogy amikor az élettől pofont kaptam az azért van, mert engem utál az egész világegyetem. Szitkozódtam és mindenki hibás volt csak én nem.
Teltek az évek, és a rengeteg ember, könyv, na meg persze a változás (amin minden ember átmegy, mondhatni fejlődik a személyisége) hatására, máshogy kezdtem gondolkodni. Rájöttem, hogy ha csapkodom az asztalt, cifrákat káromkodok és szidok mindenkit, attól a helyzetem nem lesz jobb. Sőt a közérzetem se és a körülöttem élőké sem. (Amit persze sokan nem vesznek észre, hisz annyira lefoglalja őket az önsajnálat)
Rájöttem, hogy ha feladatként és nem átokként nézek a problémákra, meg fognak oldódni. Hit kérdése és akaraté. Hálás vagyok minden gondért és nehézségért, mert erősítik a lelkem. Megmutatják, még mire vagyok képes. Megmutatják, hogy amit hittem, hogy ?csak? ennyire vagyok képes, azt még tudom fokozni. Az persze csak grátisz, ha van melletted valaki, aki segít, de nem feltétel. Hisz egyedül, egymagad is képes vagy bármit megoldani.
Ne siránkozz azon, hogy miért pont te? ha ezt teszed, a problémák akkor is meglesznek. Csak nehezebb lesz őket áthidalni. Legalább te könnyíts a nehézségeken azzal, hogy emelt fővel mész neki. Visszanézve pedig irtó büszke leszel majd magadra! MEGÉRI! ÉS KÉPES IS VAGY RÁ!!!
Mi van, ha két embert szeretünk? Az egyiket szívvel a másikat ésszel! Évek után jövünk rá, hogy akit eddig szívvel szerettünk csak múló álom volt . Akit pedig ésszel , az lehetett az igazi ! Ő volt az, akiben minden megvolt, de a szív nyert az ész fölött . De már késő változtatni , hisz ő már messze jár ! Mit tehet ilyenkor az ember. Belenyugszik, vagy újra harcba száll . Lehet késő , de mindig van egy kis remény .
Mona
Valójában mind egyformák vagyunk ! A bőrünk alatt ugyan azok a szövetek csontok és idegek vannak . Így nincs jogunk bárkit elítélni aki nem olyan mint mi ,hisz a külső eltérhet színben és méretben ! De belül egyforma a vér a csont és a szív ! Neki is ugyan úgy fáj a megvetés vagy a sértés ! Ezért ne ítélj elsőre a külső alapján ! Ismerd meg a belsőt ! Az lehet gyönyörűbb mint bármely fotómodell !
Azt hittem kibírom.
Kibírom, hogy nem beszélünk, nem keressük egymást. Ez sajnos nem így van és ezt magamnak is be kellett vallani. A legjobb barátom, az volt, most is az és az is marad. Fogalmam sincs, hogyan jutottunk el idáig, hiszen mindent megbeszéltünk. Elmondtuk egymásnak a problémáinkat, de talán a végén elmaradt. De minek a végén? Egy barátságnak? Nem. Egy barátság örök. Ha beszéltek-ha nem. Örök az emlék az együtt töltött idő. A közös képek. Ez mind örök. Még sincs itt. Nincs itt, hogy elmeséljem egy napomat. Nincs itt, hogy ő elmesélje egy napját.
Hiányzik, hisz a legjobb barátom!
Remény egy gyönyörű szó és néha hiszel is az értelmében , de vannak, napok mikor ez a szó elveszti minden hitelét . Mikor elveszíted azt akit mindennél jobban szeretsz ott ez a szó megszűnik létezni !
Mona
Miért a nőkre mondják , hogy a gyengébbik nem ? Mi erősebbek vagyunk minden pasinál , ha össze is tör az élet fölállunk és a romokból építünk új életet ! De egy pasi ha valaki azt merészeli mondani hogy hát van nálad szebb akkor összeomlik , és belemar a világba . De ő bátran nézhet meg más nőket és dicsérhet , anélkül , hogy mi ne sértődjünk meg ?mert csak téged szeretlek ? szöveg kíséri . Nekünk kell eltűrni minden férfi szeszélyt és ránk mondják hisztizünk . Kérdem én akkor ki a primadonna mi vagy a férfiak ?
Tegyük fel, hogy elhagy életed szerelme (vagyis azt hiszed, hogy az), ezért mély szerelmi bánatba esel. Egy pár napig csak sírsz és sírsz, mindenről ő jut az eszedbe, ehhez még persze megkapod a szerelmi bánathoz járó szívfájdalmat is. Elkezdesz olvasni idézeteket, melyek elhitetik veled, hogy az ő hibája, hogy ha igazán szeret, visszajön, ha nem akkor sohasem szeretett igazán, hogy az első szerelem sohasem múlik el, stb. Aztán valami megváltozik, olyan mintha a könnyek tisztára mosnák a szemed. Kezded megérteni azt, hogy gyakorlatilag a szerelmi bánatot részben mi generáljuk saját magunknak. Mert valahogy minden egyes boldog pillanatot felidézünk magunkban, felidézzük, hogy milyen volt, amikor még igazán szeretett (és boldogok voltunk), így elkezdünk gondolkodni azon, hogy mi romlott el, mikor, és hogyan, egyáltalán kinek a hibája?!?! Itt persze két dolog lehetséges, vagy megbánod, hogy nem tettél meg mindent érte, vagy tisztában, vagy vele, hogy mindent megtettél, így nincs mit megbánnod. Hogy melyik a szerencsésebb helyzet? Talán az, ha nincs mit megbánnod. Igaz, piszok egy érzés, ha mindent megteszel valakiért, és úgy is elhagy, de a legkevésbé sem a te hibád. Aztán telnek a napok?először lassabban? aztán gyorsabban, és egyszer csak azon kapod magad, hogy eltelt egy hónap. Ami azért ijesztő, mert sokkal többnek érzékeled. Ez alatt az idő alatt tényleg átalakult benned valami és te magad is elkezdesz kételkedni az érzéseidben. Vajon szerelmes vagyok még belé? Egy ponton rájössz, hogy mennyit szenvedtél már miatta, kihúzod magad, és azt mondod, elég volt. Igaz, valljuk be sok küzdelem áll mögötted érte, de ha az élet mégis más útra sodorta, talán tényleg így kellett történnie, és talán tényleg neked is ez lesz a legjobb. Szép pillanat ez, amikor képes vagy feladni valamit, amihez oly régóta hozzá vagy szokva, és aki életed része volt évekig, most mégis azt mondod, hogy menjen. Nem akarsz már taktikázni, nem akarod újra felszakítani a sebeidet, mert nem látod értelmét, mert ha menni akar, menjen. Valahol az emberek el akarják hitetni veled, hogy úgyis vissza fog jönni, mert annyit érsz neki, de azon felül, hogy jól esik ezt hallani, kezdesz úgy tenni, mintha meg sem hallanád. Talán felnőttél, talán megelégelted a szenvedést, de egy ponton túl, készen vagy arra, hogy az életre bízd a dolgokat. Biztos vagyok benne, ha eddig eljutsz, akkor jó úton haladsz. Aztán majd azt veszed észre, hogy tele vagy tervekkel, hogy mindent meg akarsz valósítani, amit eddig nem tudtál, vagyis amihez nem volt elég merszed egy párkapcsolat mellett. Csak vedd észre, hogy egy új világ nyílik ki előtted, ahol talán minden lehetséges, amit eddig lehetetlennek hittél...
Szabadság, Megbocsátás,
Már rég nem vagy itt, közelbe sem jársz tán, de tisztán emlékszem az arcodra.Szívem adtam kezedbe, s te elvitted a
boldogsággal együtt. Messze innen, hol a madár se jár, ahol senki sincs, ahol nem én vagyok.Itt hagytál szótlanul,
egy csalfa mosollyal az arcodon, és én csak álltam és néztem ahogy elhajtassz.Nem tudom merre jársz, mit csinálsz,
de remélem eszedbe jutok még, hogy néha gondolsz rám, hogy olykor hiányzom. Nekem nem hiányzol... nem vágyom arra,
hogy itt legyél, hogy újra hazudj... bárcsak igaz lenne. Mikor a szemedbe néztem szenvedéjt láttam, a mosolyodba
ott volt a kisgyerek, de nem hibáztatlak, hisz te is csak ember vagy, aki érez,visszautasít,hazudik, megbánt
és olykor csalodik. Sokszor mosta arcomat a könnyem, rengetegszer zárkóztam be órákra a szobámba, s gondoltam arra,
hogy még mindig itt vagy, hogy ölelsz,hogy fogod a kezem...hát csak annyit akartam mondani, hogy azt hiszem mégis
hiányzol...minden, még a hazugságok is, de leginkább az aki veled voltam.Önmagam...BOLDOG.

Hiszek. És amikor nemcsak kimondom, hanem érzem is, olyankor elernyed a testem és mosolyra görbül a szám.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló