Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Azt mondják, szerelembe esni csak egyszer lehet. De ez nem igaz. Én minden egyes alkalommal szerelembe esek, mikor Rád gondolok.
Elszáll a remény, egy szerelem véget ér,
Emléked messze fújja már a szél.
Egyedül állok, csak egy szavadra várok,
Minden éjjel érted kiáltok.

Csalódtál bennem, nincsen több esély,
Nélküled sötét hűvös minden éj.
Vérzik a szívem, a múltra gondolok,
Értsd meg nélküled félember vagyok.
Ha rád gondolok könnybe lábad szemem,
Mert tudom, enyém nem leszel.
Ha szemedbe nézek szívemben öröm lesz,
Mert szemedben látom a szívemet.
Ha téged nézlek, tudom mit ér az élet,
Ha megbántasz, számomra megszűnik az élet.
Ha együtt vagyunk és nézhetlek, értelmet kap az életem,
Mert téged, csakis téged szeretlek!
Amikor úgy érzem, hogy semmi sem sikerül, a kőtörők munkájára gondolok, akik százszor is ráütnek a nagy kődarabra, s azon még csak egy repedés sem látszik. A százegyedik kalapácsütésnél azonban a kő kettéválik, és én tudom, hogy nem az utolsó csapástól, hanem attól a száztól, amit előtte mértek rá.
Nagyon szép kis társaság volt,
Egyik léhább mint a másik.
Átgondolok minden órát,
A keserű búcsúzásig...
Azt hiszem én többet gondolok a szerelemre, mint az embernek általában kellene. Folyamatosan lenyűgöz a puszta ereje amellyel megváltoztatja és meghatározza életünket!
...azt hiszem, senki sem kerülheti el, hogy tanúja legyen annak, ahogy a számára legfontosabb dolgok egyik pillanatról a másikra eltűnnek az életéből. És itt most nemcsak emberekre gondolok, hanem az eszményeinkre és az álmainkra is: talán bírjuk egy napig, egy hétig, vagy akár néhány évig is, de végül mégis elveszítjük a harcot, mert eleve vesztésre vagyunk ítélve.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád. Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád. Megtanultam szeretni és te segítettél ebben, még mindig szeretlek nem tudom kifejezni szebben!
Tincsenként járta át a szél,
Selymes szőke hajad,
S tudtad, miként suhan feléd,
A kegyetlen pillanat.
Ám te hagytad, hogy így legyen,
Hiszen ott maradtál,
És a vonat jött csendesen.
Már rég erre vártál,
Miért tetted ezt, nem tudom,
De végül megtörtént,
Mégis hiába kívánom,
Hogy bárcsak álmodnék.
Most erőt veszek magamon,
S letörlöm könnyeim,
Szörnyű, de arra gondolok,
Muszáj felejtenem.
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékként küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek, mikor rád gondolok, érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló