Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Van egy mondás . Házi nyúlra nem lövünk! De mi van ha az a nyuszi lehet akire eddig vártunk. Ő az akiben megvan minden amit eddig kerestél. Mi fontosabb a te boldogságod vagy mások véleménye ? Lehet jobb ha vadászunk, vagy örökre ott motoszkál a gondolat mi lett volna? Tehát állj vagy lövök?
Mona
Mi van, ha két embert szeretünk? Az egyiket szívvel a másikat ésszel! Évek után jövünk rá, hogy akit eddig szívvel szerettünk csak múló álom volt . Akit pedig ésszel , az lehetett az igazi ! Ő volt az, akiben minden megvolt, de a szív nyert az ész fölött . De már késő változtatni , hisz ő már messze jár ! Mit tehet ilyenkor az ember. Belenyugszik, vagy újra harcba száll . Lehet késő , de mindig van egy kis remény .
Mona
A lehetőségek, olyanok, mint az ajtók, ha nem nyitod ki, sosem fogod megtudni, hogy mi van mögötte!
Találomra leszálltam valahol a villamosról, és megint csak találomra felültem egy másik vonalon közlekedő kocsira; a végtelen ostravai kültelkek, ahol csodálatos összevisszaságban egymást éri gyár és természet, mező és szemétdomb, erdőcske és meddőhányó, bérház és falusi porta, különös módon vonzottak és izgattak; újra leszálltam a villamosról, és gyalogszerrel hosszú sétára indultam: szinte szenvedélyesen figyeltem ezt a furcsa tájat, és igyekeztem megérteni lelkét; igyekeztem szavakkal is meghatározni azt, ami egységbe és rendbe fogja ezt az annyira különböző elemekből összetett vidéket; elmentem egy borostyánnal benőtt, idillikus falusi házacska mellett, és az a gondolatom támadt, hogy éppen ezért tartozik ide, mert egyáltalán nem illik a málladozó bérházakhoz amelyek a közelében állnak, sem a hátteret alkotó aknatornyok, kémények és kohók körvonalaihoz; elmentem alacsony szükségbarakkok mellett, amelyek valamiféle telepet képeztek e telepen belül, s egy kicsit távolabb megláttam egy villát, amely piszkos és szürke volt ugyan, de kert és vasrács vette körül; a kert sarkában nagy szomorúfűz nőtt, amely mintha tévedésből került volna erre a vidékre - és mégis, így gondoltam, talán éppen ezért tartozik ide. Izgattak az ellentmondásnak ezek az apró jelei, nemcsak azért, mert bennük láttam a táj közös együtthatóját, hanem elsősorban azért, mert saját sorsom képét fedeztem fel bennük, saját száműzöttségem képét ebben a városban; no és persze: mihelyt beleillesztettem saját sorsomat az egész város objektív keretébe, bizonyos fokig megbékéltem; megértettem, hogy nem tartozom ide, mint ahogy nem tartozott ide a szomorúfűz és a borostyánnal benőtt házacska, mint ahogy nem tartoznak ide a semmibe, az ürességbe vezető rövid utcák, amelyeknek házai mintha mind máshonnan jöttek volna ide, nem tartozom ide, mint ahogy nem tartoztak ehhez a hajdan derűsen falusi tájhoz az alacsony szükségbarakkokból álló csúf városrészek sem, és tudomásul vettem, hogy éppen azért, mert semmiképpen sem tartozom ide, itt kell lennem az ellentmondásoknak ebben a rémes városában, amelynek könyörtelen ölelésében minden összeforrt, ami idegen egymás számára.
Köszönöm, mit elmondani sem lehet!
Teljes szívemből szeretlek!
És örülök hogy én vagyok a gyermeked.
Az igazi barát a
kezedet fogja, a
szívedet gyógyítja.
A barátság álom, melybe visszavágysz...
Egyre rejtett út, de ha őszinte vagy rátalálsz!
Hogy honnan tudhatod meg ki is a barátod?
Ha vele beszélsz, magad mindig mosolyogni látod. :)
Kezdem érezni a szabadság ízét . Újra bontogatni szárnyim mint a rabságból kikerült madár . Végre élvezni a nap sugarát . Csak egy dolog van mi még mindig fáj . A méreg mit a szívembe oltottál . Talán az sosem lesz a régi . Őszintén már soha nem fog szeretni . De végre kiszabadult a te kalitkádból néha még vérzik és fázik egyedül de boldog hogy lekerültek láncai.
Múlnak az évek, fakulnak az emlékek , de amit a szívemben ejtettél sebek egyre mélyebbek . Felejteni szeretnék, de sajnos nem megy . Minden sebre van orvosság , de amit a szerelem okoz arra nincs csak a néma jajgatás . Sötétben elsuttogott imák. Hit a jövőbe ,hogy talán majd jön valaki aki gyógyír lesz sajgó sebeidre . Ki elrepít újra fel a fellegekbe . Aki megmutatja a szürkeségből felsejlő napot ! Mitől arcod újra fényben ragyog.
Néha jobb az árnyékban élni, de mindenkinek kell a napfény. Ami éltet és szükség van szeretetre is ahhoz, hogy boldog lehess. Küzdj az álmaidért és lépj ki a fényre! Ne szégyelld önmagad!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló