Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ha megbántanak, ne azzal törődj hogy mennyire fáj, hanem azzal hogy az később a megbántás feladójának mennyire fog fájni...
Bajos szerelem,
Már régen felhagyott azzal, hogy megjósolja a jövőt. Mindez azonban nem zavarta. Tisztában volt vele, hogy mennyire hiábavaló a jövőt megjósolni, ráadásul épp elég baja volt azzal, hogy a múltat sem tudta értelmezni. Ezekben a napokban csak abban volt biztos, hogy ő maga teljesen átlagos személyként él egy olyan világban, amely az átlagon felülieket kedveli. Amikor erre ráébredt, a csalódottság bizonytalan érzése kerítette hatalmába. Mihez kezdjen?
Miért van az, hogy bárhogyan próbállak elfelejteni, nem megy, és mikor újra látlak, csak nézel rám könnyes szemmel, mitől én is bekönnyezem, és gombóc keletkezik a torkomban. Valójában ennyire nehéz lenne elviselni a magányt?
Tényleg olyan volt minden, mint a régi szép időkben, de ez inkább csak arra volt jó, hogy eszembe juttassa, hogy mennyire megváltoztak a dolgok.
Közbejött valami.
Közbejött a narkó.
Mindegy már, hogy vele élek, miatta halok meg, vagy nélküle élek tovább, azt biztosan tudom, hogy semmi sem lehet ugyanolyan többé, mint régen.
Mikor hamvaim messze fújja a szél,
Akkor jössz rá, hogy mennyire szerettél.

Egy borongós délelőttön úgy döntöttem nem megyek be dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a nap, amikor túl kell esnem rajta. A kutyánkat Rockyt el kellett altatni: valaha oly erős testében egyre terjedt a kór, és minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult, hogy meggyógyítsuk szeretett boxerünket-a betegség úrrá lett rajta. Emlékszem, amikor behívtam a kocsiba...mennyire szeretett autókázni! De ezúttal mintha érezte volna, hogy ez az út más lesz. Órákig jártuk a várost, mindenféle csip-csup ügyet elintéztem, csak hogy ne kelljen a rendelőbe menni, de lassan már nem halogathattam tovább a dolgot. Miközben a csekket töltöttem ki az "altatás" díjáról, a szememet elárasztották a könnyek, és úgy összemaszatoltam a lapot, hogy a csekk szinte olvashatatlan lett. Rocky négy évvel azelőtt került hozzánk, nem sokkal fiam, Robert születése előtt. Mindannyian nagyon szerettük, de kiváltképp a kis Robert. Sajgó szívvel indultam haza. Rocky máris nagyon hiányzott. Robert elém jött és megkérdezte, hol van a kutyánk. Elmagyaráztam neki, hogy Rocky most a mennyországban van. Elmeséltem neki, hogy nagyon beteg volt, és most már boldog, és ahol most van, ott mindig kedvére szaladgálhat és játszhat. Négyéves fiam egy darabig hallgatott, majd tiszta kék szemével rám nézett. Arcán ártatlan mosollyal Az ég felé mutatott és közölte: - Most ott van fent, ugye apa? - Nagy nehezen bólintottam, azzal gyorsan bementem a házba. A feleségem csak egyetlen pillantást vetett az arcomra, és csendesen sírdogálni kezdett. Aztán megkérdezte, hol van Robert, én pedig kimentem, hogy megkeressem. Az udvarban szaladgált, miközben egy jókora botot dobált a levegőbe. Megvárta, amíg leesik, majd újból feldobta, egyre magasabbra és magasabbra. Amikor megkérdeztem, mit csinál, magától értetődő hangon közölte:
-Rockyval játszom, apa...
~Te még kölyök vagy, fogalmad sincs arról miket hordasz itt össze.
~Oh, köszönöm szépen.
~Ez érthető. Sose hagytad el Bostont.
~Nem.
~Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni.
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. Ha rád nézek, nem egy okos, magabiztos férfit látok, csak egy nagyképű, önző, ijedt kölyköt.
...különös, hogy a szokás mennyire megváltoztatja ízlésünket és gondolatainkat! Sokan el sem tudják képzelni, hogy boldog lehessen valaki ebben a teljes visszavonultságban...
Ha gyermek éveidben valakiben barátra leltél azt reméled, utadon végig kísér, majd mikor felnősz rájössz semmi sem ennyire egyszerű. Megtalál az első nagyobb pofon, amikor is ez a barát többé nem barát. Napok, hetek múlva már a tettei miatt annak sem neveznéd, de akármi is volt, neked ugyanúgy fáj, és nem akar enyhülni, a szív nem akar nyugodni, mert benne igazán bíztál. A feltétel nélküli gyermeki szeretet okán...
Három dologban teljesen biztos voltam: az első hogy Edward vámpír. A második hogy egy része-és kitudja mennyire domináns része-a véremre szomjazik. És a harmadik hogy feltétel nélkül és visszavonhatatlanul belé szerettem.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló