Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A fejlődés legfontosabb kulcsa az emberi választásban rejlik.
A nukleáris láncreakció feltalálása semmivel sem kell hogy közelebb vigye az emberiséget a pusztuláshoz, mint a gyufa feltalálása.
Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.
Sokkal inkább, mint valaha, az emberiség válaszút előtt áll. Az egyik ösvény kétségbeeséshez és végső reménytelenséghez vezet. A másik a teljes pusztuláshoz. Imádkozzunk, hogy bölcsen a helyes utat válasszuk.
A Mindenség megmásíthatatlan törvénye, hogy a semmiből nem jöhet létre valami, egy folyam nem emelkedhet magasabbra egy forrásánál. Sok ezer évre tekinthet vissza az emberíség, és minden időben az önmegtagadásról prédikáltak. Még ennél is rosszabb, hogy az erénynek kikiáltott önmegtagadást és önlealacsonyítást mindig egy halom képmutatás és csalás vette körül. Én az önmegtagadásnál többre tartom a becsvágyat. Azt hiszem, hogy a becsvágy többet tett a civilizációért, mint az önmegtagadás és az önlealacsonyítás.
Az emberi akarat sosem a logikai furfangokból meríti erejét.
Az ember akkor igazán emberi, amikor nem érvényesítheti az akaratát. Nagyszerű teljesítményei ritkán köszönhetők egyetlen hatalmas ugrásnak. Forrásuk sokkal inkább az a lelkierő, ami akkor ébred benne, amikor célja felé töve látszólag legyőzhetetlen akadályba ütközik. Ez az a pillanat, amikor megszületnek a nagy erejű szavak és a végtelen küzdelem elszántsága.
Az idegeskedés az egyik legtermészetsebb emberi funkció. Ideje lenne ezt tudomásul vennünk. Sőt! Meg kellene tanulnunk jobban csinálni.
Az aggódás általában nem akkor teríti le az embert, amikor tevékeny, hanem a munka végeztével. Ekkor kerdődik a fantázia ámokfutása, amely felszínre hozza a legképtelenebb lehetőségeket, és felnagyítja a legkisebb hibákat és veszélyeket is. Ilyenkor az emberi agy olyan, mint egy nagy teljesítményű motor, amely terhelés nélkül dübörög. Ellenőrizhetetlenül pörög, azzal fenyegetve, hogy kiégnek a csapágyak, elnyíródnak a rögzítőcsavarok, és az egész a darabjaira hull. Az aggódás elleni legbiztosabb orvosság, ha elfoglaljuk magunkat egy komoly, figyelmet igénylő tevékenységgel.
Jó lenne tudni, van-e egyáltalán barátság? Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok, mellyel két ember megörül egymásnak, mert életük egyik szakaszában bizonyos kérdésekről egyformán gondolkoznak, mert hasonló ízlésük, megegyeznek kedvteléseik. Ez mind nem barátság. Néha már azt hiszem, ez a legerősebb kapcsolat az életben... talán ezért ilyen ritka. S mi van az alján? Rokonszenv? Üres, híg szó, tartalma nem lehet elég erős ahhoz, hogy két ember az élet válságos helyzeteiben is kiálljon egymásért, csak rokonszenvből? Talán valami más?... Talán van egy szemernyi Erosz minden emberi kapcsolat mélyén?

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló