Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A szeretetnek nincs oka. Van. Támad. És ha valóban feltámad, kifogyhatatlan. Aki megérzi magában ezt az erőt, az szerény lesz. Van ereje felülemelkedni bármi veszteségen. A szerénység növeli az önbizalmát. Akinek van önbizalma, nyugodt. Egyre többet képes belátni, átlátni a helyzeteket, felfogni az összefüggéseket, beleélni magát a másik helyzetébe. Tehát mind könnyebb szeretnie: megengedi magának a mindent-megbocsátás őrült luxusát.
"Hallgatom szavaid, simogatnak, álmaim mögé bújnak, érzem rezgéseid... és szinte észrevétlen ébred testünk... az esőtől ruhánk ránktapad, gőzölög bőrünk melegétől minden perc... halkan súgod fülembe vágyad, hogy kívánsz, itt és most akarsz... szád izzó vasként fonódik feltárulkozó nyakamra... láthatatlan bélyegével pecsételve. Szavaid már elvarázsoltak, megsimogattak, életre hívták szunnyadó vágyam..., s most ajkaid érintése felszította a bennem nyugvó parazsat. Lassan lángolni kezd mindenem... kezem arcodhoz érintem, simogatom, lágyan cirógatom. Arcom hajad borzolja, ujjaimmal táncolnak a szálak. Szád finoman mozdul, siklik pontról, pontra.. új és egyre újabb meglepetést okozva bőrömnek. Nyelved segíti kalandozását, vállaimon csúszik érzékiséged. Halkan nyögöm a semmibe, kívánlak... míg csókolsz, kezed tétován útnak indul... kutatva hajlataim, lágyan furakszik átnedvesedett blúzom alá. Az esőtől tapad minden, selymes ujjaid sziluettje kitekint az anyagon át... bőröd melege felitatja nedvességem, siklik minden mozdulat."
„Közelebb, egyre közelebb kerülök hozzá, de talán soha nem érhetem el. Talán csak azért közeledünk egymás felé, hogy azután örökre elváljunk.”
"Tombolunk, a szakadék felé rohanunk, valami ismeretlen dolog közeledik felénk a jövendőből, valami recseg-ropog a talpunk alatt, valami meghal mellettünk, ez mind igaz, de egyrészt tudunk meghalni, másrészt azonban nem vagyunk hajlandók életünket megterhelni, és a halált szolgálni, mielőtt elvitt volna. Az élet az életért van, nem pedig a halálért."
A tőke mostanában a jövőbe befektető vállalkozók helyett egyre inkább a múltba beruházó nyugdíjalap-kezelőknél halmozódik fel. (1909.)
„Köztársaság! – Ha akad ma valaki, aki mindenét a köznek áldozná, erre az egyre ezer és millió olyan jut, aki csak saját hasznát, saját hiúságát ismeri. Párizsban az embert nem a tisztessége, hanem a kocsija szerint becsülik!”
„Egy rocksztárnak egyre nehezebb sikeres harcot vívnia a mai világ műanyag Britney-ei ellen.”
Szobám
sarkában a
békesség fája
zöld ruháján sok
ezernyi szín, alatta fénylő
melegségben a gyermeki világ
játszani hív. Játszani, játszani,
békében játszani gyermekem veled
hagy játsszam még, körültáncolom veled
a világot most, mikor mindenki érzelme ég.
Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő
illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha
örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak
csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok
röpdöső fényei
szobámból
szálljatok
mind tovább.
Az élet annak a hosszú folyamata, ahogy az ember egyre jobban elfárad.
Jó érezni azt, hogy szeretlek,
nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni a mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már szememben
élnek és néznek.
S érezni azt, ha szép, veled szép,
s csak veled teljes az élet,
Mert hisz csak egymást szeretve
lehetünk boldogok.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló