Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az ember sohase léphet ki önmagából, ezért nincs tárgyilagos művészet és tárgyilagos kritika. Be vagyunk zárva személyünkbe, mint életfogytig való börtönbe, s ez egyike legnagyobb nyomorúságunknak.
A világ egyik legnagyobb hibája, hogy feltételek szabnak egy gyermek fantáziájának.
Olyan szomorú, hogy mindnyájan a szerencse óriáskerekéhez vagyunk láncolva. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a szerelmet folyton más szemszögből látjuk. Míg az egyik pár élvezi a fellendülést...addig a másik pár lefelé veszi az irányt. De akár fent vagy, akár lent, ne helyezd magad kényelembe, mert arra biztosan számíthatszt, hogy a kerék tovább fog forogni.
Gyermekkorunk egyik legszebb pillanatai azok mikor szüleink énekeltek verset, altatót mondtak nekünk, mert nem csak élveztük és tapasztalatot kaphattunk tőlük, hanem szívüket, lelküket beleadták és ettől lett olyan szép, mint ahogy később visszagondolunk rá. Ilyenkor hiányozni kezd az az idő és végül rájövünk hogy gyermekek vagyunk még mindig.
Élet,
Az élet egyikünk számára sem könnyű, de nincs semmi baj ha van kitartásunk és főleg önbizalmunk. Hinnünk kell hogy tehetségesek vagyunk valamiben és hogy ezt a valamit bármi áron is el kell érnünk.
Akarat,
Este van már késő este, új nap indult már pár perce,

De ez a nap más mint a többi, sokkal szebb lesz nincs mit tenni!

Két ember ünnepel majd az este, egyik az Ági másik a szerelme!

Szeretlek ezt tudod, és most ott lennék veled,

de Boldog Névnapod így kívánok neked!
A kígyók bőrüket vetik,
mintha
megváltozhatna mindegyik -
de az új bőrön ott a régi minta.
Ez az egyetlen életem, ez a csodás, iszonyú, rövid és végtelen valami, amiből egyikünk se távozik élve.
Az emberek zöme azt hiszi, hogy varázsütésre megoldódnak a gondok. Ilyenkor elfelejtik, hogy mennyi időt töltöttek lenn, és nem lehet egyik pillanatról a másikra felkerülni a napfényre.
Így megy ez: egyik nap a másik után, egyik étkezés a másik után. Egy adott pillanatban csak egyszer veszünk levegőt, egy adott percben csak egyfajta fájdalmat érzékelünk. A fogorvos egyszerre csak egy gyökércsatornát vesz kezelésbe; a hajóépítők egyszerre csak egy hajót ácsolnak. Ha az ember regényírással foglalkozik, csak oldalról oldalra haladhat. A többi - mindaz, amit tudunk, mindaz amitől félünk- elmarad mellőlünk. Katalógusokat böngészünk, meccset nézünk, elhatározzuk, hogy az AT&T telefontársaság helyett inkább a Sprinthez csatlakozunk. Számláljuk a madarakat az égen, és hiába halljuk a közelgő lépteket a folyosóról, nem fordulunk hátra; azt mondjuk, igen, igen, a felhő gyakran emlékeztet másvalamire - halra, egyszarvúra, lóháton ülő emberre-, de azért igazából csak felhő marad, semmi más. És még ha villám kél belőle, akkor is azt mondjuk: ó, ez csak egy felhő, és figyelmünket máris leköti a következő étkezés, a következő fájdalom, a következő lélegzetvétel vagy a regény következő oldala. Hát igen - így megy ez...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló