Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád. Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád. Megtanultam szeretni és te segítettél ebben, még mindig szeretlek nem tudom kifejezni szebben!
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben. Még mindig szeretlek nem tudom kifejezni szebben..
Soha senki sem válhat világbajnokká ebben a sportban (Forma-1), ha nincs mögötte egy erős, kiválló és szervezett csapat.
Barátok, család, szerelem ez az élet.
Csalódás, fájdalom s megannyi vétek.
Őszinte barátok s hazug emberek,
Megértés, elfogadás és mély sebek.
Mosoly mikor legszívesebben kiáltanál,
Magány mikor csak egy társra vágynál.
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan lény, amely szabadon szállhat az égen, boldoggá teszi azt is aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és belészeretett.
Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott.
Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot teljes harmóniában:
A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
De egy napon arra gondolt: - Mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? - és megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni.
És irígykedett, irigyelte a madarat amiért tudott repülni.
És egyedül érezte magát!
Azt gondolta: - Csapdát állítok neki, ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem!
A madár szintén szerelmes volt belé és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett!
A nő kalitkába zárta és egész nap nézte.
Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya. De szép lassan különös átalakuláson ment át.
Most, hogy teljesen övé volt a madár és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett nem tudta kifejezni létének értelmét.
Lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult.
A nőt már nem is érdekelte többé, csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár.
A nőt elfogta a bánat és éjjel-nappal rá gondolt.
De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.
- Miért jöttél? - kérdezte a halált.
- Hogy újra együtt repülhess a madaraddal - felelte a halál.
- Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna. Most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele!
Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk.
Aki a legkedvesebb.
Lelkünkhöz közelálló.
Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.
A szeretet mélyebben van.
Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben.
A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.
A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.
Úgy hívják: szabadság.
Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd. Nincs benne színjáték. Nincs hazugság.
Nincs idő sem - mert ahogy egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem - s egyetlenegyszer találkozok valakivel és szeretem.
Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét...
Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élték le az életet úgy, hogy csak az élet eszközeit keresték? Vedd szemügyre az egyént, vizsgáld az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen; az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész.
„Nézd, az Arany-búza ölén ring a szél! Szebb időkről regél. Te csak bízz, s ne a gondokkal törődj! A tolmácsa légy! De ebben más lehet társad. Ne bándd, mert én nem vagyok házad, csak egy híd! Épp, hogy több legyél nálam, azért szóltam pár szót. ...és tudod, megtiszteltetés volt.”
"-...állandóan hazudik, nem tudom, miben higgyek! -Ha hinni akarsz valamiben, higgy benne! Csak mert valami nem igaz, attól még elhiheted. ... Jól van. Van egy hosszú beszédem ifjaknak, egy részét elmondom. De csak egy részét. Időnként nem számít, hogy igazak-e; vannak dolgok, amikben mindenképp hinnünk kell. Hogy az ember alapjában jó. A becsület, a bátorság és erény értékesek. Hatalom és pénz, pénz és hatalom mit sem ér. A jó örökké legyőzi a gonoszt. De ezt jól jegyezd meg: a szerelem... a szerelem sose hal meg. Ezt sose feledd! Sose feledd! Nem számít, hogy igaz-e vagy sem, egy férfinak ebben kell hinnie. Mert hinni csak ebben érdemes. Érted? -Nagyon szép beszéd! -Tényleg? Kösz."
"Szívesebben bánom azt amit tettem, mint amihez gyáva voltam!"

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló