Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Már régen felhagyott azzal, hogy megjósolja a jövőt. Mindez azonban nem zavarta. Tisztában volt vele, hogy mennyire hiábavaló a jövőt megjósolni, ráadásul épp elég baja volt azzal, hogy a múltat sem tudta értelmezni. Ezekben a napokban csak abban volt biztos, hogy ő maga teljesen átlagos személyként él egy olyan világban, amely az átlagon felülieket kedveli. Amikor erre ráébredt, a csalódottság bizonytalan érzése kerítette hatalmába. Mihez kezdjen?
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Na hallgasson ide. Mégis mi járt a fejében? Esetleg romantikusan udvarolt volna a bárban a mogyorók felett, mielőtt a szobájában villogó pornófilm fényénél lefekszünk egymással? Sajnálom, hogy szétzúztam azt a kis önbecsülését, de tudja mit? Lefogadom, hogy a következő liba akivel találkozik a liftben vagy a konditeremben ok nélkül helyre hozza majd az egóját. Ráadásul biztos van felesége aki olyan ostoba hogy elhiszi, hogy ön az egyetlen becsületes férfi a földön, persze csak amíg meg nem találja a rúzsfoltos alsógatyáját, akkor vége a játéknak. És az egyetlen dolgot amit úgy féltett, azt amit jobban szeretett mint bármi mást, beszennyezi és tönkreteszi egy pillanat alatt..
Aki a lovakat szereti és tiszteli, minden bizonnyal jó ember. De akit a lovak szeretnek és tisztelnek, az biztosan az...
Az Ember mindig bízik, hogy ennél rosszabb már biztos nem lehet, és csak aztán jön rá, hogy az első oldalon tart egy végtelen könyvben...
Tényleg olyan volt minden, mint a régi szép időkben, de ez inkább csak arra volt jó, hogy eszembe juttassa, hogy mennyire megváltoztak a dolgok.
Közbejött valami.
Közbejött a narkó.
Mindegy már, hogy vele élek, miatta halok meg, vagy nélküle élek tovább, azt biztosan tudom, hogy semmi sem lehet ugyanolyan többé, mint régen.
Semmi nem változik; ami változik: az ember saját maga. Nem az, hogy idősebb lesz, vagy ilyesmi. Nem éppen azért. Csak éppen megváltozik. Mondjuk, most kabátban megy. Vagy az, aki legutóbb a párja volt, skarlátot kapott, és most más a párja. Vagy a Miss Aigletinger helyettese viszi az osztályt. Vagy az ember hallotta, hogy a szülei reggel állati nagy parádét rendeztek a fürdőszobában. Vagy az ember csak elment az utcán egy pocsolya mellett, amin szivárványszínű benzinfoltok úsznak. Úgy értem, az ember kicsit mindig más, nem tudom ezt pontosan megmagyarázni. És még ha tudnám is, nem biztos, hogy akarnám.
- Nem a szavakon múlik, professzor - felelte lassan - mit ér magának, ha azt mondom, hogy nem? Vagy ha azt mondom, hogy igen? Azon múlik mindig, hogy mit értünk a szavak alatt. Az utóbbi években a fogalmak összezavarodtak egészen és az ember nem mer hozzányúlni a szavakhoz, mert nem biztos benne többé, hogy tulajdonképpen mit takarnak...
Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is.
~Te még kölyök vagy, fogalmad sincs arról miket hordasz itt össze.
~Oh, köszönöm szépen.
~Ez érthető. Sose hagytad el Bostont.
~Nem.
~Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni.
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. Ha rád nézek, nem egy okos, magabiztos férfit látok, csak egy nagyképű, önző, ijedt kölyköt.
-Ha tényleg találkozunk még, akkor Te is tudod, hogy vége lesz.
-Minek lesz vége?
-Az eddigi életünknek.
-Figyelj, felszoktam lépni egy pubban…
-Ne-ne-ne… ne mondd el, ha pont arra a helyre sétálok be, abba a városba, akkor biztosak lehetünk benne, ha nem akkor ez a csók úgy marad meg, mint a legtökéletesebb csók, amit két idegen alkotott, és egész életünkben őrizzük az emlékét.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom