Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Karácsony napján is sokat gondolok rád,
Egy kis angyal a szívemből hozzád is el szál,
A pusziját már biztos érzed is az arcodon,
És ezzel Boldog karácsonyt kívánok-e szép napon!
Álom volt, amit ébren álmodtam
magunknak.
Csak álom volt mi megcsalt
s felébredtem én.
Álmom volt veled, te
álombeli lény.
Nem lehetett igaz
biztosan tudom.
Ha igaz lett volna, fájna most
nagyon.
Hazudd hogy hazudtál,
és csak álom volt.
Hazudd hogy te voltál, és
kínzón megcsaltál.
Álmom volt veled,
de elfelejtem én.
Mert feledni könnyebb,
mint szeretni a reményt.
Azt mondják, a szerelemnek kétszer örülhetünk igazán. Amikor elkezdődik, és amikor még tart. Talán a sors kegyetlen fintora mégis, hogy annyi, magát hűségesnek mondó szerelmes mégis hűtlennek bizonyul. És a hűséges ember pedig nem talál rá az igaz szerelemre. Az élet rossz tréfája ez, mert talán nem minden ember érdemes arra, hogy a rendíthetetlen és őszinte szerelem csíráját megtalálja, majd boldogan éljen élete párjával, amíg meg nem hal. A lehetőség mindenkinek adott, de közel sem biztos, hogy mindenki élni is tud vele?
... de most csend lett, csak a harang simogató szárnyalása lengett a levegőben, s a három embernek kimondhatatlan, leírhatatlan békesség szállt a szívére.
És ebben a döbbent csendben most már nem lehetett tudni, hogy honnan jön a harangszó, mert ott volt mindenütt, mint a szél orgonája az erdők felett, ott volt a kunyhóban és a havas berekben, hómezőkön, kívül és belül, nem kérdezett semmit, nem mondott semmit, csak volt - talán kezdettől fogva, mint a jóság, simogató örök vágya, hogy elmúljon, a mi harag, olvadjon, ami fegyver, s ne szálljon soha harangszó a bosszú ás a fájdalom üszkei felett... ne szálljon sehol a világon.
És nem lehetett mozdulni ebben a csendben, ami elment, és visszajött mint a szeretet emléke, mint a simogatás, ami régen elmúlt, s nem múlik el soha, mint egy táj, amelyben csak távoli mezők vannak, és méhdongás, mint egy ünnep, amelynek nincs kezdete és nincs vége, mint a csillagos éjszaka, amelyben ott van már a hajnal, mint a fészek, amelyből holnap biztosan kirepülnek a fiókák; amiben nincs más, csak Szeretet...
A hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak tele vannak kételyekkel.
Ha egy koldust szeretnek, legalább biztos lehet benne, hogy szeretik.
Egy diák, mihelyt pénz üti a markát, képzeletbeli oszlopot emel magának, arra támaszkodik, biztosabban jár, mint azelőtt, szilárd talajt érez a lába alatt, tekintete nyílt, egyenes, mozdulatai fürgék, tegnap még alázatos, félénk volt, el is verhették volna, ma már ő verne el akár egy miniszterelnököt is. Tüneményes változások mennek végbe benne: mindent akar, mindenre képes, vágyai összevissza csapongnak, víg, nagylelkű, közlékeny. A szárnyaszegett madár szárnyra kapott. A pénztelen diák úgy kap egy szemernyi gyönyör után, ahogy a kutya ezer veszély közt futtában elcsen egy csontot, szétrágja, kiszívja belőle a velőt; míg a fiatalember, ha néhány röpke arany csörög a zsebében, apránként élvezi örömeit, elgyönyörködik bennük, mintha a felhők közt lebegne, feledi, mint jelent ez a szó: nyomor. Egész Párizs az övé. Tündöklő életkor ez, csupa láng és csillogás, a ficánkoló erő kora, amikor az ifjú, akár férfi, akár nő, nem a hasznot lesi! Adósságokat csinál, és ha van mitől féljen, csak azért is kétszeresen élvezi az életet.
Aki nem reszket, nem biztos, hogy nem fél.
Olyan szomorú, hogy mindnyájan a szerencse óriáskerekéhez vagyunk láncolva. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a szerelmet folyton más szemszögből látjuk. Míg az egyik pár élvezi a fellendülést...addig a másik pár lefelé veszi az irányt. De akár fent vagy, akár lent, ne helyezd magad kényelembe, mert arra biztosan számíthatszt, hogy a kerék tovább fog forogni.
Nem voltam benne biztos, hogy valaha is újra boldognak fogom látni. És mégis, dacára mindannak, ami történt, most már tudom, hogy az. Boldog.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló