Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Élet. Annyiszor ejtjük ki a szánkon, és még sem érezzük a súlyát.. Kaptad. Igen. Mind kaptunk egyet. Van aki harcolt érte mikor világra jött, és van akinek könyebb volt az útja. Ok nélkül semmi sem történik, minden összefüggésben van, minden ami körülöttünk létezik össze van kapcsolódva. Gondolkodj.. Levegő nélkül képtelen lennél élni, de az egyensúlyoknak is meg kell lenni, például a fény és a sötétésg, a víz és a tűz, a hideg és a meleg, rossz és a jó.. Olyan mintha csak mese lenne az egész, de mégsem. Benne élsz, a körforgás része vagy. Születsz, élsz, meghalsz. Rajtad áll,hogy az élsz az nálad mivel egyenlő. Sokan úgy tartják, hogy a boldogság és a szerelem is létezik. Próbáljuk ábrázolni őket, a szerelmet is hasonlítgatjuk mindenhez, de szerintem mindenki máshogy éli meg.. A boldogság, az pedig számomra benne van akár egy mosolyban is. Nekem az sem mindegy, hogyan kelek fel reggel az ágyból. Itt nem a bal lábbal,vagy a jobb lábbal kelésre gondolok.. Hanem arra,hogy mit álmodtam, vagy hogy mosoly van-e az arcomon mikor kilépek a valóságba a takaróm alól. Álmok. Olyan elképzelhetetlenek,ahogy léteznek,de igen, ott vannak. A valóság az,csak egy kicsit elferdítve.. Mind álmodunk. Mindegyikünknek meg van írva a saját élete. Akár egy nagy könyv. Vagy egy társasjáték. Valaki felette ül,és mozgat minket. Attól függ minden a játékos éppen mit dob. Nem mindegy,hogy hatost vagy egyest dob. Élünk, lélegzünk. Ki könnyebben, ki nehezebben. Az életet sosem értheted míg át nem éled.. Tapasztalj, merj önmagad lenni, ne félj az elutasítástól. Tudd meg mit jelent az a szó,hogy ÉLNI. De ne vidd túlzásba, tudd hol a határ.. De ha átléped, kitudja milyen lesz onnan a kilátás, csak Te tudodhatod..
Kedves hiszed-e, nyílnak még virágok az ugaron,
Szomorú mosolyod akarom, múljon az ajkadról.
Szedett, tarka virágokból fonok neked koszorút,
Fejedre teszem szépen, hogy ne légy sose szomorú.
Láttad e fürödni telihold fényében
Wass Albert tájait?
Érezted e, hogy most már van értelme,
Mert megérint, és mindig visszahív.

Én láttam mindezt egy pillanatra,
S meghallottam Erdély hívó szavát,
S akarom még ezerszer újra, meg újra,
Akarom hallani megint Erdély varázslatát.
Én úgy szeretném ha a halálomon
hogy egyszer végre mindenki rám figyel,
a város kellős közepén,ahol minden elkezdődött.
Majd talán ő is kilép a kapun,és ijedten kiabál.
s körülötte a sok ember csak dermedten áll,
csodálkoznak :-mi történhetett?
én azt akarom hogy testem fölött csak az
álljon majd aki tényleg szeretett*
Az utóbbi időben ritkulnak álmaim. Azt olvastam lélektankönyveim egyikében - sok pszichológiát olvasok, meg akarom érteni az érthetetlent -, hogy ahogy öregszik az ember, egyre kevesebbet álmodik. Lassacskán, úgy tűnik, én is egyenesbe jövök.
Nem akarom letagadni, hogy szerelem is van a világon..., de az a regényírók bűne, hogy úgy láttatják, mintha egyéb se volna.
Nem az idő és a világ tűnt el aminek valaha lakói voltunk - micsoda tévedés! - belőlünk veszett ki valami fontos dolog. Mikén mondjam ezt el egy olyan embernek, aki nem hallja már a hangomat? Miként mondjam el mikor én sem értem, miért nem tudom megmenteni magunkat, megmenteni az egész életet? Hiszen magam is menekülni szeretnék, elmenni innen. Nem akarok itt maradni...nem akarom hallgatni a süket csendet.
Matek óra van, én mellette ülök. Nézem a gyönyörű szemét, a szép kezét. ő rám néz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond"legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak. Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én oda adom neki, ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír..., mert szakított a barátnőjével én megvigasztalom, ő átölel, érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog..., Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, az arca, gyönyörű. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És megkapom a szörnyű hírt... Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit... El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt. Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom:" Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit... El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom..."
Álmodozó önámítás
Limuzin szempillák
Ó, bébi, édes arcodról
Hullass könnyet borospoharamba
Micsoda nagy szemek
Látod, mi vagy nekem
Édes sütemény és tejturmix
Önámító angyal vagyok
Fantáziaparádé
Azt akarom, tudd, mire gondolok
Nem akarom, hogy találgass többé
Nem tudod, honnan jöttem
Nem tudjuk merre megyünk
Életbe ágyazva, mint folyóágak
Folyunk lefelé, úszunk az árral
Én téged viszlek, te engem
Így kell ennek lennie
Nem ismersz engem?
Még mindig nem ismersz?
Ne hazudj és mondd ez így rendben van
Mert csak akkor van jól, ha nem maradt több semmi, amit mondhatnánk
Úgyhogy elfutok innen
Elhagyom ezt a helyet
Igen, elfutok innen
Elhagyom ezt a helyet
Ne mondd azt, az egész az én hibám
Túl késő, hogy maradásra bírj
Úgyhogy elfutok innen
Elhagyom ezt a helyet
Igen, elfutok innen
Elhagyom ezt a helyet
És gyorsabban, mint te követni tudnál erről a szomorú helyről
És messzebb, mint te megtudnál találni, Elmegyek
Igen, ma elmegyek
És én, én sosem hagyom, hogy megtalálj
Hátrahagylak a múlttal együtt
Nem fogok visszanézni sem
És én nem akarom hallani az indokaidat
Nem akarom hallani, miért kellene maradnom
És próbálj, és próbálj megérteni
És próbáld megérteni, mi az, amit mondok, mikor azt mondom, nem tudok maradni
Én, én elmegyek erről a helyről
Elmegyek, én akkor is elfutok innen
Elfutok innen
Elhagyom ezt a helyet
Igen, elfutok innen
Elhagyom ezt a helyet.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló