Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Azt hiszem ok nélkül senkinek nem jut rossz az eszébe rólam. Akinek mégis, az tudja, hogy valahol, valamikor rosszat tett velem, és épp egy olyan kártyát tartok a kezemben, amit akár ellene is tudok fordítani. Az ilyen embereknek nem tiszta a lelkiismeretük! Rosszat gondolnak, mert félnek!!! Tudják, hogy hibáztak, és nem kapták még meg érte a büntetésüket. Azonban mindez csupán a kicsinyességüket mutatja. Hiszen ha valóban ismernének, tudnák, hogy nem vagyok bosszúálló. Senkire sem haragszom. A reváns már nem az én feladatom. Ezt mindig a magasabb szinten lévőkre bízom!
Az általunk rabságra ítélt lényt rövid időre kiszabadítva s ezáltal magamat is megszabadítva az emberek anyagias, számító, önző világától, messze minden zajtól és keserűségtől, amit az emberi lét von maga után, lóháton érzem, otthon vagyok.


Amit érzek ilyenkor, az maga az ÉLET. Ugyanazok a fák adnak árnyékot a vakító naptól, mely mindkettőnket éget, ugyanaz a szél hűti testünket, ugyanazt a levegőt szívjuk. Egy ritmusra dobban a szívünk, együtt emelkedik és süllyed mellkasunk, egyszerre feszülnek meg izmaink, szemünk ugyanarra a távoli pontra figyel, valahol a horizonton túl. Egy testként mozdulunk, összeforrt lélekkel. Most igazán szabadok vagyunk, így együtt.


Csak ketten vagyunk. Körbenézek a tájon ahol nemrégen gyalog jártam, lehajtott fejjel, egyedül. Most lovam büszkén felveti fejét, tekintete a távolba mered, szemünk ugyanazt a tájat pásztázza, de most úgy érzem, az egész világ az enyém, amíg csak a szem ellát. Hiszen csak egy perc, egy apró jel, egy ugrás és bárhová eljuthatok. Csak tudatnom kell akaratomat s ez a fenséges lény sóhajtásomat, egy elsuhanó vágyamat megérezve, még meg sem született gondolatomat is meghallva azonnal nekirugaszkodik.



Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is.


Felülök, lábammal megkeresem a kengyelt, rendezem a szárakat és magamat, kitisztul a fejem, most szó szerint nyeregben érzem magam és elindulunk, csak ketten.


Felhőtlen volt a felhős ég
Meleg volt a kiszáradt jég
Tűz tombol ahol már nem lehet
Itt már rég senki nem segíthet...
Fent ragyognak a csillagok,
Olyan rossz, hogy Te ott, én itt vagyok.
Gondolatom messzire visz,
a hegyeken is túl,
Oda, ahol már a boldogság az úr.
Rohan az idő, mint homokszemek az ember ujjai közül, úgy peregnek a percek. Gyorsan, hang nélkül. Szeretnék megállni, egy olyan ponton, ahol még biztonságban tudtam magam... Csak állni egyhelyben. Lehet, hogy hiába várok olyan csodát, amiben nem hiszek. De hiszem, hogy az élet még szebb is lehet.
Minden olyan furcsa, az élet már korántsem olyan barátságosan hívogató. Felnőni felelősség... És azt hiszem még nem vagyok elég felelősségteljes.
Tudom, hogy itt vagy valahol közel,

s csak azt várom már, hogy mikor jössz el?!

Itt vagy a dalban, mely szívem tépi szét,

s a fuvallatban, mely hangom viszi feléd!

Felugrok, s rohanok a nagy világban,

nem tudom merre visz majd a lábam...

Ott járok, hol még sosem jártam,

az érzelmek kusza labirintusában.

Futok, rohanok, nem látva a célt,

majd földre rogyok, úgy érzem, nincs remény,

s mikor könnyekbe borít a mély csüggedés,

felnézek, s látom, hogy TE ott jössz felém!!!
Leírhatatlan érzés, mikor zenehallgatás alatt behunyt szemmel a dallam végigfut a testem minden porcikáján, szívemhez érve pedig eltölt melegséggel. Mintha egy másik világba csöppennék, ahol megszűnik létezni minden gond és bú. Igen, zene nélkül nem tudnék élni!
Hogy miért vagyok én mindig jókedvű? Mert képes vagyok a problémákból humort kovácsolni. Tudod, az ember sokszor kényszermegoldásokra vetemedik, amikor a körülötte levők cserbenhagyják. Nem csak az emberek sebezhetőek, a problémák is. Egy apró részletüket megragadom és nevetségessé teszem azokat. Majd szemtől szembe jót szórakozok rajtuk, hogy semmissé tehessem és ne okozzanak több galibát. Az élet egy hatalmas sakktábla, ahol egy védtelen futót egyetlen lépés letarolni. Miért pont az állná utamat?
Ha önmagad akarsz lenni egyszer egy olyan világban, ahol minden arról szól, hogy megváltozz és olyan légy mint mindenki más, akkor meg kell vívnod minden harc közül a legkeményebbet. Ember vagy, tudsz küzdeni! Soha ne add fel!
Ha még egyszer láthatnálak, megbánnék mindent amivel megbántottalak.
Szeretnélek megölelni és a füledbe súgni, hogy szeretlek,
de ezt a vágyamat már csak a halál után tehetem meg.
Szerető nagymamám csak annyit kérek,
foglalj egy helyet magad mellett.
Ha majd évek múlva találkozunk,
újra együtt imádkozunk.
Mióta elmentél a hitem elhagyott,
és azóta egyedül vagyok.
Mikor rád gondolok, egy kis láng ragyog,
és rám mosolyog.
Álmomban sokszor láttalak boldogan, remélem én is boldogan fogok távozni e silány világból.
De nem fogok félni mert oda megyek ahol te leszel,
és én is veled maradok örökre.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló