Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!
Az a hiány, amikor nem vagy velem semmi ahhoz az ürességhez képest, ami köztünk tátong akkor, amikor velem vagy.
Inkább a ?kisebb rosszat? választom.
Az élet rövid ahhoz, hogy eljátszunk egy szerepet, amit saját magunk vagy a környezetünk ránk erőltet. Élni kell amíg lehet és megpróbálni önmagunk lenni, nem pedig az, akit mások elvárnak tőlünk...
Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra, és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!
Ahhoz, hogy valós képünk legyen önmagunkról, szükségünk van egy (egy-két) kutyára, aki imád és felnéz ránk és egy (egy-két) macskára, aki lenéz minket...
Élt egyszer régen egy férfi, aki imádta a virágokat. Napokat tudott eltölteni azzal, hogy kisétált az általa oly? becsesen gondozott kertjébe, és csodálta virágai szépségét. Egy nap azonban olyan virággal találkozott, ami más volt, mint a többi. A férfit földre terítette a virág lenyűgöző látványa, nem tudott szabadulni attól a félelmetes érzéstől, hogy lesz majd idő, amikor elveszíti a virágot. Odasétált a virághoz, és egy apró mozdulattal elszakította gyökerétől, majd a nappaliban lévő vázájába helyezte, hogy mindig vele legyen féltett és szeretett virága. A virág azonban idővel elhervadt, a férfi szomorú lett, mert ráébredt, hogy azzal, hogy magáénak akarta a virágot, megfosztotta őt szabadságától, és bár így egy rövid időre csak az övé volt, de végül mégiscsak elszakadt tőle. A férfi tudta, hogy soha nem kaphatja vissza virágát, mert az meghalt. Egész életét abban a magányban élte le, amit saját maga okozott magának. Többé egy virág sem tetszett neki, mert egy sem volt ahhoz fogható, akit ő szeretett.
Csak az jár a fejedben, hogy nem volt jogod ahhoz, hogy ítélkezz mások felett, mert ha így teszel, akkor megindítasz egy olyan folyamatot, aminek a vége az lesz, hogy a jövőd fog elítélni téged. És a jövő nem nyugszik addig, míg múlt nem leszel.
A jövő az nem egy rab, akit a székhez kötözve tarthatsz és uralkodhatsz rajta. A jövő egy szabad lélek, aki azt és úgy tesz, ahogy csak akar. És ha ahhoz van kedve, akkor megbosszulja a múltad. És hidd el, játszani fog veled.
A sors egy híd, amit mindenki maga épít, ahhoz akit szeret.
Időnként annyi kérdés zakatol a fejemben..vajon jól tettem ezt vagy azt,vajon jó ember vagyok-e, vajon szeretnek-e az emberek? De aztán mindig arra gondolok hogy ezekre a kérdéseinkre a mindennapok válaszolnak..az események sorozata, a tettek következménye...az hogy mennyi baráttal és mennyi ellenséggel rendelkezel...minden adott minden előttünk van..a kérdés csak az hogy elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy kellő nagyságúra kinyissuk a szemünk és szembesüljünk a válaszokkal..ahogy mondani szokták..ne csak nézz, láss is!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló